Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Grendel Lajos: Távol a szerelem (regényrészlet)
Távol a szerelem II oly régen meghalt, hogy nem is emlékszik az areára. És mégse... Rudi kőkeményen állt, őneki valami köze csak volt a Fazonhoz, meg a Károlyhoz, meg az Erikához! Újra eljött az a pillanat, amelyen nem változtathat semmi sem. A múlt lezárult, mondta egy nagyon okos ember, de úgy látszik, mégsem volt olyan okos, mint hitték. Rudi késő délután ébredt föl, a keserű álmából visszamaradt egy törmelék, mintha húst evett volna nyersen. Az egész szobát besütötte a nap, forró és száraz volt a levegő. A szájpadlásához ragadt ínnyel kelt föl, és egy liter vizet megivott. Hétalvó, dünnyögte Jutka, de nem rosszindulatúan. A hideg víz alig hűtötte le, csupán szabadabban lélegzett. Zorró! Sosem volt szigorú, és Iám, ez meghozta a gyümölcsét. Tulajdonképpen szabadon bóklászott tizenöt-tizenhat éves kora óta, de Zorró nem került a rendőrség figyelmébe. A rendőrökkel vigyázz, mert apa sem mindenható. Tizenhét éves kora óta gyakran maradt ki éjszakára; Jutka nem aludt, csak forgolódott az ágyban. Aludj már! De Jutka csak úgy tett, mintha aludna, így aztán fogta magát, és aludt őhelyette is. Aztán Zorró hónapokig otthon aludt, Rudi pedig arra a következtetésre jutott, hogy otthagyta a nője. O G. bácsi tanácsát követte: csináljon, amit csinál, ha tanácsra van szüksége, úgyis hozzám fordul. Jutka sokkal jobban aggódott miatta. A nő meg sem szült, már aggódik miatta. Rudi nagylelkűen mosolygott, hiszen az asszony dolga a gyanakvás.- Jobb, ha te is elmész fél órára. Ne maradjon felügyelet nélkül.- Cimborának, nem?- Jobb, ha visszafogod magad. Már sötétedett, a házak, mint ringó hajók kísérték el az útjára, majd egy külvárosi terecske, csakis jobbra, csakis jobbra... Sosem kedvelte a sötétkék helyzeteket, de Zorró juszt is abba hozta. Tizenhét évesen egy negyvenéves dámát! Na szo- szó! Három napig tartott a cirkusz, de fél évvel utána sem bírt megnyugodni. Várta, hogy talán elüti egy autó? Zorró boldog volt. Aztán nem volt boldog. Egy kényúr! A kapuban megmondta, hogy ő Zorró apukája, és simán beengedték. Aztán két dohányzó fickó állta el az útját, megismerte Ficsort, mert Ficsor jó hangosan köszönt neki. Tulajdonképpen nem is nagyon érdekelték a fiatalok, ez más világ volt neki, rajta kívül csak egy szülő tartózkodott a bárban, az szintén elveszett volt. Rudi jó messzire elkerülte őt. Hamar elkezdett izzadni, de a többiek sem voltak különbek. A táncparketten végre észrevette Zorrót, egy fiú majdnem eltakarta, csak a bóbitája látszott, a divatos, fölfelé fésült frizura, amely meglepetésére ez alkalommal piros és kék színben ragyogott. Egyedül ő volt extravagáns. Rudi nem tudta, hogy örüljön-e neki. Jobbra tőle egy fiatal lány sírt, nem lehetett több tizenhat évesnél, ezeknek már úgyis mindegy... Végre leült az egyik asztalhoz, mert nem volt ott boros- vagy söröspohár. Tulajdonképpen szép kis társaság voltak. Genye és Genyó, a Paprikajancsi meg a többiek. Zorró valahogy Vezérnek nézett ki, a kutyafáját. Itt lehet maradni, gondold meg, Csávókám! Végül is Zorró félig részeg volt, közben az egyik fiú éjfélkor hányt, majd eloltották a villanyt, és a gyertyatartókban három szál gyertya égett minden asztalon. Kísértetekké váltak a nem is olyan jó fiúk. A gyertya fénye megvilágította az arcát, az arca pedig az akaratot tükrözte. Rudi arra gondolt, hogy
