Irodalmi Szemle, 2012

2012/3 - IRODALMI SZEMLE - Kőrössi P. József: Józsi és Juci (novella)

22

Kőrössi P. József

röhögött volna, mint aki ott lakik, ott is, a konyhaasztalon. Na és - mondta Józsi szeme. Na és! Rászóltam, hiába szóltam rá, maradt a konyhaasztalon, ahol reggeliztünk.

* * *- Józsi! Mit keresel az asztalon?! Te szenilis állat. - Nem a szavakon, amiket értett, hiszen értette azelőtt is, a hangerőn, isten bizony, inkább a hangomtól sértődött meg. így hozzá, erre persze emlékszik, ha még emlékszik, így hozzá nem beszéltek.

* * *

Józsi későbbi csavargásait nem követtem. Orvost nem hívtam hozzá - végelgyengülés. Előtte sok fiút és lányt nemzett, még a Juci előtt.

Az állatorvosom szerint, meséli Tajti, az állati szenilitás legfőbb bizonyítéka, amikor a kandúrunk, majd később a szukája is meghalni a legfőbb családi szentséget, az ebédlőasztalt választja magának, kimúlni ott akar, a leterített asztalon.