Irodalmi Szemle, 2012

2012/2 - OLVASÓ - Szilágyi Zsófia: „Móricz Zsigmondnak novella-agya volt" (tanulmány)

„Móricz Zsigmondnak novella-agya volt'

83

lomtörténetbe és Móricz személyes életébe szokás ágyazni. Ha már így van, érdemes megnézni, mennyi a legenda és a személyes mítoszteremtés a Hét krajcár körül.

Móricz a Hét krajcár című novellával robbant be az irodalomba: ha az életpályát összefoglaló feleletet kellene kikerekítenünk, ez a mondat szinte biztosan el- hangzana, valahol az elején. A Hét krajcár gyakran az íróval való megismerkedés nyitánya is a magyar olvasók számára, és jelentős szerepet játszik abban, hogy kialakul bennünk a beteg anya mellett felnövekvő, nyomorgó író képe. (Bár a Hét krajcárban valamilyen Soósékat emlegetnek, gyerekként elég könnyen túltesszük magunkat ezen, és azonosítjuk az egyes szám első személyü megszólalót az íróval; a köhögő anya szájából kiömlő vér pedig meglehetősen elborzasztó hatást fejt ki, aligha csinálva kedvet a szerző más müveihez. A jelenet feltehetőleg erősebben sokkol minket, mint egy korabeli olvasót, különösen, ha gyerekként szembesülünk vele, hiszen a régen oly gyakori tuberkulózis mára, a tüneteivel együtt, szerencsére alig ismert betegség lett.)

Nehezen tudjuk elképzelni azt az olvasót, aki még a Nyugat folyóirat első, lázas, izgalmas évében, amikor csak úgy sorjáztak az új tehetségek, hiszen feltűnt többek közt Babits Mihály, Csáth Géza, Tóth Árpád, egyszer csak kinyitotta az 1908. október 16-án megjelent lapot, és meglátta benne egy ismeretlen író novelláját, a Hét krajcárt. Bár van, aki megpróbálta visszatekintve, a Nyugat 1927. június

1-jei számában rekonstruálni, milyen hatást gyakorolt rá egykor a szöveg - Kosztolányi Dezső igyekezett külön kezelni első találkozását a szöveggel és azt, hogy számára később a novella magának Móricznak, az írónak a jelképévé vált: „Idéznem kell akkori érzésemet, tisztáznom kell, hogy mi hatott rám annyira. Mindenekelőtt meglepett a hang biztossága, a szűkszavúság, mely művészre vall, az erő és egyszerűség, mely nem magyarázza, hanem varázslatosan megláttatja, érzékelteti az életet. Ugyanekkor azonban megdöbbentett valami más, ami túl van a mesterségen, a szemérem előkelősége, a kacaj és vér együtt. Ezt az elbeszélést többnek tartottam művészi munkánál. Egy nagy költő első jelentkezésének éreztem, aki hétköznapi tárgyak között a XX. század népmeséjét írja, egy szürke tündérregét.” De ne ringassuk magunkat illúziókba: egyetlen novella mégoly rangos folyóiratban történt közlése a 20. század elején sem volt elégséges a felfedezéshez. A Hét krajcár a folyóiratbeli megjelenés után nem sokkal, 1909-ben kötetben is megjelent, a valódi visszhangot, az elismerő kritikákat és az olvasói sikert ez a könyv hozta meg. Egy folyóiratszám végigolvasása akkoriban is leginkább szóbeli reakciókat váltott ki - a Hét krajcár első megjelenése és első olvasata éppen Móricznak köszönhetően változott ma is megismerhető történetté, mégpedig a Nyugat 1923. június 16-i, a már életében legendákkal övezett szerkesztőt, Osvát Ernőt köszöntő lapszámában.

Móricz számára a Hét krajcár című novellának valóban nagy jelentősége volt: hosszú sikertelenség végét jelentette, az egyre elkeseredettebb helykeresés megnyugtató lezárását. Nehéz személyes élethelyzetben született meg - Móricz má