Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - SAJÁTOSSÁGOK, IDENTITÁS - Ardamica Zorán: Posztmodern gerle? I. (tanulmány)
62 Ardamica Zorán Zoltán a romantikus tradíció nyelvi-poétikai értékeit fogalmazza újra (kiváltképp Arany és Babits hatása számottevő). A magyar irodalmi posztmodemség múlthoz, hagyományhoz való viszonyáról, s iránta való erős érdeklődéséről - tehát nem felejtésről és lekicsinylésről - árulkodik a külön „részkánonként” mutatkozó történelmi és/vagy áltörténelmi regény, illetve a műfaj egyes darabjai (a kései Mészöly, Darvasi László, Háy János, Láng Zsolt, Márton László, Hász Róbert müvei stb.). A posztmodem és a „hagyományosan nemzeti” paradigma más-más módon tekint a nemzeti hagyományra. Előbbi nem feltételezi és nem igényli a múlt és a tradíció változtathatatlanságát, de legalábbis szilárdságát, változatlanul megőrzendőségét, ideológiai irányultságának stabilitását, hanem a formálható, változékony, a jelennel aktív dialógust alakító, „idő- szerűsíthető”, nyelvi újraalkotásra alkalmas nemzeti hagyomány érdekli.20 Utóbbi hisz a nemzeti hagyomány stabilitásában, megőrzendőségében, ideológiai-morális, értékorientált relativizálhatatlanságában. A történeti interakció tehát nem feltétlenül olyan ellentét, amely által egyik paradigma felülírja és leradírozza a másikat (még ha például a Felvidéken megfigyelhető is volt egy ilyen tendencia).21 Németh Zoltán több helyen is ír a háromféle posztmodemről.22 E felfogása szerint annak érdekében, hogy a fogalom használhatósága ne kerüljön veszélybe, az egymástól eltérő, egymással vitában álló posztmodernfelfogások egyetlen narratíva részeiként értelmezhetők. Németh mind az időbeliség, mind a poétika és az ideológia szempontjait érvényesíteni próbálja. Elsőként az úgynevezett „korai” posztmo- dernt említi. Ehhez sorolja a hangsúlyozott önreflexiót, az önmagát író szöveg megjelenését, az irónia többértelmüsítő használatát, a szerzőség elrejtését, az identitás- játékokat/küzdelmeket, a „nagy elbeszélések vége”-koncepciót, a valóság és a realizmus krízisét alkalmazó és/vagy tematizáló szövegeket. Az irodalomelméletben az egzisztencialista filozófiát és a heideggeri, gadameri hermeneutikát felelteti meg ennek a létfelfogásnak. A korai posztmodern tehát egyben az egzisztencializmusra adott válasz is. John Barth első regényeit, a nouveau románt, a korai mágikus realizmust sorolja ide, magyar viszonylatban Mészöly regényeit, Ottlikot, Nádas Péter Emlékiratok könyvét, Weöres Sándor Psychéjét, valamint Parti Nagy Angyalstop és Csuklógyakorlat című köteteit. Második posztmodemként a már anti- mimetikus müvek csoportja jelenik meg, mely a neoavantgárd kihívásaira felel. Ezt a második hullámot az areferenciális szövegalkotás, a depoetizálás, deretorizálás, az erőteljes önreflexivitás jellemzi. Ide sorolható a New York-i iskola, a Language-köl- tők (pl. John Ashbery), Italo Calvino stb. Magyar vonalon Esterházy Péter Bevezetés...-e, Garaczi Nincs alvása., Tandori és Oravecz költészetének középső szakasza, Parti Nagy Szódalovaglása. Elméletileg a posztstrukturalizmus, a dekonstrukció és a recepcióesztétika felel meg Németh szerint a második hullámnak. A harmadik hullám fő jellemzője nem az esztétikai, hanem az ideológiai, politikai vagy antropológiai önreflexivitás. A hatalom, a másság, a marginális horizont, a mainstream-elle-
