Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - SAJÁTOSSÁGOK, IDENTITÁS - Ardamica Zorán: Posztmodern gerle? I. (tanulmány)
Posztinodem gerle? 61 lyezkedés” kérdésére adható válaszok módosulhatnak.14 Szirák Péter a regénypoétikai kánont nézve nem feltételez éles törést a modernizmus és a posztmodernizmus között, inkább csak eljárások újracsoportosítását véli felfedezni. Ami viszont lényeges különbség lehet, hogy „az európai posztmodem irodalom inkább a nyelv általi megelőzöttség paradigmájában gondolható el”.15 Arra szeretnék rámutatni, hogy - ha valamely ideológiai-politikai alapállástól és berögződéstől eltekinthetünk - poétikájukat, eljárásaikat, esztétikájukat figyelembe véve a posztmodem müvek némelyike nem feltétlenül vagy nem minden vonásában tagadása, meghaladása a modernistának, s ez fordítva is igaz lehet. Számos eljárás- és beszédmódbeli hasonlóság létezik. Azon túl az újraolvasás gesztusa is értelmezhet más paradigmabeli müvet részben sajátként, illetve olyanként, amelyben saját paradigmája előzményeit, gyökereit vagy éppenséggel kötődéseit véli felfedezni. Talán ezért nem került ki a posztmodern prózapoétika szemhatárából Kosztolányi, Márai, Ottlik, Mészöly - utóbbit Kulcsár Szabó Ernővel ellentétben Szirák Péter már a posztmodernhez sorolja -, s ezért érdekes a líratörténet szempontjából az „életvilágtól”, annak direkt tükrözésétől elrugaszkodó személytelenítés, a her- metizmus, az én integritásának megkérdőjelezése, a weöresi fiktív intertextuális „alakváltás” (a Psychében) és „az újításkényszerről való lemondás” (Kulcsár Szabó Ernő kifejezése).'6 Sőt, Szirák Péter mindezt megfordítva, arra is rámutat, hogy például a prózafordulat kánonja nem okvetlenül a magyar posztmodem kánonja: „A »prózafordulat« nyitott kánonjának létrehozásakor a kiterjesztési műveletek vezettek ahhoz, hogy olyan írásmüvészeti formák is ideológiai alapú posztmodem minősítést kaptak, amelyeknél azt nem indokolta poetológiai érv (pl. Elajnóczy Péter, Lengyel Péter vagy esetenként Nádas Péter).”17 Ez a jelenség értelmezésemben kettős: egyrészt a fordulat „korszakküszöb” jellegének poétikai radikalitása kérdőjele- ződik meg e kijelentés alapján, másrészt hangsúlyossá válik a poétikai-esztétikai érvekkel szembeni ideológiai dominancia, amely azóta is jelentős erővel hat a magyar irodalomtörténeti és kritikai közgondolkodásban, valamint az irodalmi életben. Akad azonban példa teljesen más korszak- és paradigmabeli müvek posztmodem újraolvasására is: Halász Rózsa: Feminista értelmezéslehetőségek Gárdonyi Géza prózájábanH. Nagy Péter: Ady-kollázsÚjraíródnak bizonyos hagyományos műfajok, formák. Varró Dániel például a nonszensz költészet elemeivel operál, Esterházy Péter nyomán újraértelmeződik a családregény (Harmonia cae- lestis\ Javított kiadás). Kovács András Ferenc és Csehy Zoltán fordításai, átírásai és saját versei alapján is újragondolhatjuk az antik, reneszánsz és manierista szöveg- hagyományokat. A posztmodem - noha létezik/létezett egy ilyen trend - nem „tagadja”, inkább már újra-/átértelmezi a nemzetit. Kovács András Ferenc az erős regionális vonatkozásrendszer és a nemzeti hagyomány (Babits, zsoltárok, Ady, Vörösmarty, József Attila, Arany) újraolvasásával és -költésével, reflektálásával eleveníti fel azt. Erdélyi töredék és Psalmus Transsylvaniens című versei a „közösségi összetartozás-érzés” értékeket védő költői kinyilatkoztatásának példái. Hizsnyai
