Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - SAJÁTOSSÁGOK, IDENTITÁS - Ardamica Zorán: Posztmodern gerle? I. (tanulmány)
60 Ardamica Zorán és a mágikus realizmus is. Bollobás Enikő nem választja élesen el a posztmodemt az avantgárdtól, viszont posztmodernizmusokról ír - következetesen többes számban (a posztmodem másképp jelenik meg a lírában, prózában, műfajokon, diskurzusokon belül). A terminus alakulástörténetének részletezésére itt most nincs mód, mindenesetre utalnék egy-két összefoglalóra, amelyek egyértelműsítik, hogy nem egy problémamentes, homogén, egyjelentésű dologról van szó. Ilyen összefoglaló Peter V. Zima: Moderne-Postmoderne. Gesellschaft, Philosophie, Literatur.5 Nagymértékben a Zima-féle tapasztalatot hasznosítja és egészíti ki Szirák Péter A magyar irodalmi posztmodernség című szöveggyűjtemény előszavaként szolgáló tanulmányában;6 elsősorban az angolszász értelmezéseket vizsgálja Császár Andrea megjelenés alatt álló dolgozatában (A posztmodern értelmezései angolszász-magyar relációban7)-, Parti Nagyról írt monográfiájában pedig Németh Zoltán vet fel egy lehetséges posztmodem-korszakolást - hogy csak néhányat említsek azon müvek közül, amelyek fogalomtörténeti szempontok alapján is summázni igyekeznek a posztmodemről született szakirodalmat. Evidens, hogy a posztmodemizmus(ok)8 alapjaiban hasonló feltevésekből kiindulva, mégis differenciált jelentéssel bíró fogalma(i) többféle és más-más szempontokat tükröznek aszerint, hogy történelmi, szociológiai, művészeti,9 azon belül irodalmi stb. posztmodernről van-e szó. Egy-egy például irodalmi diskurzuson belül is különböző kérdésirányok érvényesülnek; amikor tehát általában posztmodem irodalomról beszélünk, mindenképpen szem előtt tartandó annak fogalmi és tartalmi, valamint beszédmódbeli heterogenitása. „Az életformák, az eltérő kulturális szokások egyidejű szövevényében talán az egyesíthetetlenség belátása az egyetlen közös tapasztalat.”10 Vagyis amit a posztmodemről mondunk, az bizonyos értelemben relatív és kiegészíthető. Számunkra az adott kérdésből kiindulva leginkább az irodalmi-esztétikai és a történelmi-bölcseleti távlat lehet elsősorban lényeges. „Esztétikai-irodalmi értelemben még kevésbé lehet egyetemleges posztmodem tapasztalatról beszélni, mint a civilizációs-szociokulturális vagy a bölcseleti horizont vonatkozásai esetében.”11 Történeti korszakolás szempontjából arról is megoszlanak a vélemények, hogy a posztmodernizmus leváltja-e a modernizmust,12 vagy az a modernizmus ellenhatásos kiterjesztése.13 Jauss is korszakküszöbbel számol (Az irodalmi posztmodernség), miközben a modernizmushoz mint hagyományhoz való viszonya felértékelődött. Kreatív, rekompozíciós értelmezésről - vagyis nem tagadásról, meghaladásról - van szó. Megjegyezhető, hogy a dél-amerikai irodalom - lásd Jauss-nál - Carlos Rincón szavaival a „periférikus modemitás” terméke, ahol a modemitás szabályai, konvenciói részben változnak, s részben a tömegkultúra, az elitirodalom, részben pedig az eleven népi kultúra elemeivel történő keveredés figyelhető meg. Ez a posztmodern kontra hagyományos nemzeti relációban azért fontos, mert - és ez képezheti vita tárgyát - régiónkban a hagyományos nemzeti paradigmákat inkább a modernizmus felől szokás magyarázni, vagyis a „szembehe-
