Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - GYERMEK, IRODALOM - Csapody Kinga: „ ...megőrizni a humorérzékemet és ébren tartani a figyelmemet” (beszélgetés Tóth Krisztinával)
CSAPODY KINGA „...megőrizni a humorérzékemet és ébren tartani a figyelmemet” Gyerekirodalomról Tóth Krisztinával — Kisprózák, Magas labda, új regény. Kicsit távolinak tűnik az — vagy csak hihetetlenül sok mindent csináltál azóta is -, amikor a gyerekverseid újdonságként kerültek reflektorfénybe. Pedig a 2006-os Allatságok, vagy a 2008-as Kerge ABC alapműnek számít, és úgy látni, a könyvesboltokban is keresik, viszik is. A gyerekeknek szóló honlapokon, illusztrációval, megzenésítve előadják. Mennyire fontos most ez a — gyermekirodalmi alkotó — rész benned? Elmúlik, ahogy a gyermeked cseperedik, így csak egy szakasz?- Szerintem ezt írója válogatja. Én kifejezetten a fiamnak írtam ezeket a verseket, és most, hogy egyre nagyobb lesz, lassan változik a neki szóló versek hangja is. Egy kamasz azt szereti, ha valami vicces: annak van a legnagyobb sikere. Vagy legalább ironikus! Marcinak nagyon jó a humorérzéke, sokat tudunk együtt nevetni, hála istennek. Sokat segít, ha az ember tud röhögni másokon és saját magán.- A londoni mackók darabjain éreztem először azt a fajta játékosságot, amely egyszerre szórakoztatja a szülőt is és fejleszti a gyermekek nyelvérzékét, (irodalom) hallását. Azóta sokszor gondolom azt, hogy egy-egy kötet hangjánál, tematikájánál már nem a gyermek áll a központban, hanem a könyvet megvásárolni tudó szülő lebeg az alkotó szeme előtt. Azt mesélted, hogy ezek a kisfiádnak íródtak eredetileg. Előtte milyen kapcsolatod volt a gyermekirodalommal, kiket olvastál, kiket kedveltél? Volt olyan stílus, amire, mondjuk, tudatosan törekedtél?- Nézd, amig a gyerek kicsi, addig az ember rengeteg könyvet kap, rengeteget vesz, és sok mindent nosztalgiából olvas a saját gyerekének: azért, mert ö annak idején szerette. Nekem Janikovszky Éva az abszolút csúcs, a másik megunhatatlan kedvencem pedig Goscinny Kis Nicolas-sorozata Sempé rajzaival. Én ezt franciául már ismertem, és az utóbbi években szerencsére megjelent magyarul is Bognár Róbert zseniális fordításában. Ugyanaz az érzésem, mint Janikovszkynál, amikor olvasom: mindent tud a gyerekekről, és mindent tud rólunk, hülye felnőttekről is, de annyi szeretet van ebben az éleslátásban és pontosságban, hogy nem szégyenkezünk, amikor magunkra ismerünk, hanem csak összenevetünk. De a Mazsola és Tádé képeskönyvvel befürödtem. Pedig nekem nagy kedvencem volt a sorozat gyerekként, csináltunk otthon tökházat is. A Bambi szintén nagy felsülés volt, Tatay Sándor Puskák és galambok című könyve viszont - képzeld, ebből van egy dedikált példányunk! - Marcinak is nagy kedvence volt, és ugyanannyi idősen, ötödik osztályban olvasta el, mint én annak idején. Amíg egészen kicsi volt, imádta a kisvonat sorozatot, amit ajándékba kaptunk. Én nem rajongtam érte, de bevallom, annyiszor olvastuk együtt, hogy szinte megszerettem.
