Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - SZEMLE - Soóky László: „Fogalmam sincs, ki kicsodája a kicsodának” (A Komáromi Jókai Színház Egy hölgy a Maximból című előadásáról)
SZEMLE 9! minőségi anyanyelvi kultúrájának fel- és nem leépüléséért felelős.” Biztató jövőképvázlat és számon kérhető emlékeztető, mely önmagáról bizonyítja be, hogy már a megjelentetése előtt is bizonytalan igazságtartalomnak a hordozója. A Komárom Jókai Színház jubileumi díszbemutatója Georges Feydau Egy hölgy a Maximból című három felvoná- sos bohózata, amelyet a Blédy-féle fordítás alapján Heltai Jenő írt színpadra (Osztrigás Mici), majd a Heltai-félc változatot Verebes István dolgozta át úgy, hogy a komáromi játékot akár ősbemutatónak is tekinthetnénk. Feydeau 1899-ben írta ezt a darabot, mely világsiker lett. Műsorára tűzte már a MATF.SZ is, 1988-ban, Iglódi István rendezésében, Cs. Tóth Erzsi emlékezetes alakításával. A színház vezetése kitűnő helyzetfelismeréssel Verebes Istvánt kérte fel a díszbemutató megrendezésére, akinél valami sorsszerű indíttatásból éppen volt egy Feydeau-átirat, akinek semmi köze a kommerszhez, aki mélyen megveti a haknit, s aki bár kalandornak mondja önmagát, szívügyének tekinti a felvidéki magyar színjátszást. Semmiképpen ne tekintsük alibizmusnak azt, hogy az aktuális műsorfüzet Georges Feydeaut jelöli meg szerzőként, Heltai Jenőt fordítóként, arról viszont, hogy valaki átdolgozta volna a fordítást, csak egy Verebessel készített interjúból szerezhetünk tudomást. Világos: ha bukik az előadás, akkor Heltai bukott. Szögezzük le most, hogy a Verebes-féle átirat bukott meg már az első olvasópróba előtt. A színészek kezébe adott átdolgozott változat magyar szavakból összerakott magyartalan mondatok sokasága, mely nem mentes a kép- és fogalomzavaroktól sem. íme, néhány veretes irodalmi szövegrész Verebes eklektikájából: „Étienne: De hát az én gazdám olyan MEGBÍZHATÓ, MINT EGY IDEI LIBA UBORKASALÁTÁVAL.” (Helatainál: ERÉNYES.) „Mici: Te, ha itt INSZINUTIZÁLSZ, isten bizony tökcsin rúglak.” (Vélhetően: Inszinu- álsz, csak ezt a közismert magyar kifejezést a nagyon buta Mici rosszul használja.) „Petyponné: Étienne! Készítsd össze nekem a báli ruhámat, meg ami kellhet hozzá még pár napra nekem! Megyek, és én is rendbe szedem magam.” „Tábornok: A rossebbe is, oktassa ki már ezt a libát, hogy... Izé! Szóval, hogy...!” „Mici: Legyen egy kis vér a pucájában, mi? Vagy nem ezt akarta mondani?!” (Milyen kis butus ez a mi Mieink, nem tudja, hogy a Kárpát-medence magyarjai a férfi nemi szervet hívják pucának, a nőit pedig, míg lányos, puncinak... Szerencsétlen Clémentine...!) „Clementine: Hol van a pucám, amibe a vér kell?! „Mici (Mici találó válasza Clémenti- ne-nek): Félre is vonulunk egy kicsit, és elmagyarázom, cica, hogy mitől is dög- lik legjobban a légy!” „Clémentine: A vértől a pucámban?” Feltételezhető, hogy ha a színház igazgatója, vagy urambocsá!, főrendezője a jelölés előtt elolvassa az átiratot, udvariasan megköszöni az átdolgozó-ren- dező fáradozását. Amennyiben pedig egy dramaturg kezébe kerülhetett volna Verebes szövege, nyomban lelepleződik a dramaturgiai csőd. Az óvintézkedések
