Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - SZEMLE - Bányai János: Olvastam egy könyvet (Tőzsér Árpád: Érzékek csőcseléke)
82 SZEMLE Árpád napjai 1998 és 2000 között, jól látható, hogy merre járt, kivel találkozott, kit és mit figyelt meg útközben. Valós történések, nincs közöttük afféle eget rázó esemény, minden zajlik a maga választotta rend szerint - ezt tartalmazzák Tőzsér Árpád naplói (többes szám!). De a napló (egyes számban) nem ezt, vagy nemcsak ezt közli: az utólagos stilizálás útján létrejön a mü, a történések novellaformát öltenek, az olvasmányok az esszé meg a kritika felé haladnak, a testi bán- talmak és fájdalmak fohászokká nemesülnek, a gondolatok formát öltenek, vagyis az egyes, alakítva, az általános felé mozdul el, a naplók többese egységes művé áll össze. S itt most meg kellene mondani, mi is ez az egységes mü. Nincs rá egyértelmű válaszom, de van néhány feltételezésem. Egyfelől Tőzsér Árpád naplója önéletrajz. Lapjaiból pontosan kiolvasható a költő szüleinek arcképe, a gyerekkori otthon és az ottani történések, a rokoni kapcsolatok alakulása, jól érzékelhető a menekülés télvíz idején a kitelepítés veszedelme elől, az ifjúság bohóságai, lakodalmi események, nagy ivászatok, jól láthatók a barátok és ellenségek alakjai, pontosan megfigyelhetőek a napló szerzőjének érzelmi és szellemi kötődései, mindaz tehát, amit a legtöbb önéletrajz is elmond, s ebben nincs, nem is lehet mellébeszélés, se elhallgatás, mert a szöveg hitelességét nem a tényeknek és adatoknak való feltétlen megfelelés biztosítja, hanem a megfogalmazás pontossága, ha úgy tetszik, az utólagos stilizálás. Ám ha Tőzsér Árpád naplója egyfelől önéletrajzként olvasható, az anyag másfelől regényként is olvastatja magát, mert éppen a megfogalmazás pontossága, a stilizálás erőssége, a testi és szellemi történések erőteljes közlése a fikció fényeivel és színeivel festik át a naplókat, a naplók bejegyzéseit. Összefoglalva: a „naplók naplója” tehát, a többes szám átmentése egyes számba, műbe — önéletrajzzá vagy regénnyé minősíti át Tőzsér Árpád az Érzékek csőcseléke című könyvének szövegét. Ezt az átváltást vagy dokumentumból irodalomba „stilizálást” Tőzsér többször is szóba hozza. A könyve vége felé például igy ír: „Aki nem csak imitálja a naplóírást, abban még benne van az események lendülete, mozgása, amely akadályozza a toll mozgását. A naplóíró úgy érzi, hogy beszámolója annál hitelesebb, minél egyidejübb a leírt eseményekkel. Ezért a részletezésre természetszerűen nincs ideje, nem motivál, hanem inkább csak emlékeztetőt ír, nem teljes gondolatokat fogalmaz meg, hanem a gondolat ismertetőjegyeit veti papírra. Olyanformán, hogy ’erre még majd visz- szatérek’, ’ezt később bővebben kifejtem’. A napló: saját használatra készült emlékeztető, diárium. Márai naplói nem ’naplók’, nem diáriumok, hanem utólagosan lekerekített gondolatok, metanap- lók. ’Naplóírásban’ Márai tanítványa vagyok.” Azt, hogy naplóírásban Tőzsér Árpád Márai Sándor tanítványa, nem igazán kell külön hangsúlyozni, elég csak a szavait idézni, de hozzá kell tenni, hogy Márai naplóitól eltérően Tőzsér dokumentálja a napot, amelyen a feljegyzett történet és esemény lejátszódott, így aztán az „utólagosan lekerekített” ese-
