Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALOM,TÖRTÉNET - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák I. A szöveg mint alibi 2. (tanulmány Szegedi Lőrinc Theophaniájárói)
Elsüllyedt magyar drámák 71 Éva: Kain, hallod-e, Kain. Kain: Imhol vagyok; valakicsoda vagy. Éva: Kérlek, térencs ide. Kain: Tekénts ide te, ha oly eszes vagy. Éva: Jőj ide. Kain: Jövel, hiszem ugyanannyi erővel te idejöhetsz, azmennyivel én oda te- hozzád, akarkicsoda légy. Éva: Jövel. Kain: Igen nagy parancsolható vagy. Éva: Jőj ide anyádhoz. Kain: Kicsoda? te voltál-é anyja az sárkány fia, az boszorkány. Éva: Jövel, szerelmes fiam, ne légy ilyen versönyes. Kain: Mit akarsz? Mondd el, ha mondod, ne késsem meg... (II/1).” Kérdés, hogy a szövegben kódolt bujkálást — mely Kain esetében Deus elöli elbújással tetőzik - meg kell-e jeleníteni a térben, avagy elég meghagyni szövegi szinten - utóbbi esetben teljesen abszurd humorú szituációt kapnánk, amelyre több példát is találunk (elsősorban Kain és Éva dialógusaiban). Hasonlóan a korabeli drámaírói konvenciókból fakadnak a dialógusból való kiszólások (a monológok esetében valószínűsíthető, hogy a színészek közvetlenül a közönséghez szóltak). A legdidaktikusabb lI/2-ben Éva kiszólása: „Halljátok-e, ó, iffijak! tanuljátok böcsülni az ti szüleitöket!” Ennyire direkt és didaktikus kiszólás azonban több nem fordul elő a darabban, és nem is mindig egyértelmű, mikor van szó kiszólásról. Ezek kiválóan felhasználhatóak elidegenítésként, egyszerűségűk okán a távolságtartás és irónia eszközei lehetnek a befogadásban. Hasonlóképpen funkcionálhat a Chorus is, mely a dráma egyik szerkezeti gyengesége. Szegedi az átdolgozás során ezeket alaposan meghúzta, valószínűleg a korabeli magyar gyakorlat nem nagyon tudott mit kezdeni a kórus használatával (lásd a Magyar Electra kórusa körüli problémákat). A Chorus az I. és II. felvonás végén a szentháromságot dicséri, ám a III. végén nem jelenik meg, akkor érkezik Deus három angyalával. A kórus funkciója tulajdonképpen a felvonások lezárásában merül ki. A szereplők felsorolásából (Interlocutores) kimarad, ezért következtethetünk arra, hogy a Chorust a Deussal érkező három angyal jeleníthette meg (akik pusztán sűrűn ámeneznek Deus szavai után - a kórus szintén Ámennel zárja le összes megszólalását). A kórus, az angyalok, a kiszólásokhoz hasonlóan az irónia és távolságtartás eszközeiként használhatóak. Következik: II. Bizonytalanság, bujdosás, magány - Nyelv, tér, idő (Balassi Bálint: Szép magyar comoedia) ' Latzkovics Miklós: Argumentum és prológus a régi magyar drámában. ItK, 1995. 5-6. sz„ 590-592.
