Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALOM,TÖRTÉNET - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák I. A szöveg mint alibi 2. (tanulmány Szegedi Lőrinc Theophaniájárói)
Elsüllyedt magyar drámák 69 házba mennek be. Csak Kain pajtásaival töltött két jelenete van más helyszínen - eredetileg kinn a mezőn („itt az mezon”, III/l), hiszen elmegy otthonról, majd hazajön Sethtel - ám a szöveg nem ad meg pontos funkciókat. Tulajdonképpen a jelenetek térkezelése teljes mértékben az inszcenátorokon múlik. Érdemes elgondolkodni például a ház belső terének megmutatásán - ami egy realista színrevitel esetében alkalmasabb lenne a kinti nyitott térnél. Vagy a külső, nyitott és belső, zárt terek szembeállítását. Az esetleges aktualizációs szándék szerint pedig Kain és társai terét konkretizálhatjuk is (kocsma, bár, hasonlók). Az aktualizáció kérdése magától értetődően vezet tovább a dráma időkezelése felé, ami a térnél problémásabb. Éva említett nyitómonológja a múltba vezet vissza, pontosabban a múltból kezdi a történetet. A mitikus idősík közvetlenül csak a dráma elején van jelen, a konkrét emberi időbe való átlépés után a háttérben azonban folyamatosan jelen van. Ez a konkrét idősík a bibliai múlt kellene, hogy legyen, ám a sok anakronizmus és a szöveg nyelvi rétegzettsége ezt folyamatosan kizökkentik, illetve elbizonytalanítják. Sethtel, aki a Biblia szerint csak Ábel halála után születik, három testvérre bővül az eredi kettő. (Sethclt a szerző alighanem azért jelenítette meg, mert ha Kain Ábellel kényszerült volna találkozni, a gyűlöletük és konfrontálódásuk vagy túl sötétre színezte volna a darabot, vagy a dramaturgiáját akasztotta volna meg, hiszen Kain nem hallgatott volna Ábelre. Persze ezek csak feltételezések.) A legszembeötlőbb anakronizmus az, hogy Deus a Tízparancsolatot, a Hiszekegyet és a Miatyánkot kéri számon a testvérektől, melyek Mózes és az Ószövetség szövege, valamint Jézus és az újszövetségi, valamint az Újszövetség utáni szövegek - most azonban elvileg a bibliai időkben vagyunk. Esau és Ham pedig igazság szerint nem létezhet, hiszen az egyedüli emberek a Földön Ádám, Éva és gyerekeik. Hasonlóan működik az a rengeteg retorikai fogás is, ami a korabeli nyelvhez kötődik (Pl.: „Megjött Antal Budáról.” Vagyis bolondnak nézünk valakit.) Szegedi tulajdonképpen szövegi szinten saját korára aktualizálja a bibliai időt, és egy 16. századi protestáns, magyar parasztcsaládot jelenít meg. Ugyanazzal az eljárással él, mint a Tartuffe-öt újraíró Parti Nagy Lajos. Ma azonban már Szegedi aktualizációja archaikus, így eggyel bővülnek a dráma idősíkjai, vagyis: 1. a megidézett bibliai, mitikus múlt (bűnbeesés); 2. a távoli jövőre történő utalások (Jézus eljövetelének megidézése); 3. a konkrét, emberi idő (nem teljes egy nap, a cselekmény ideje); 4. a 15. század ideje. Ez azonban újabb kérdéseket vet fel, hiszen a 15. század idejére már Jézus ideje is a múlt része. Ugyanakkor a jövöé is, hiszen Jézus el fog jönni, ugyan nem megváltani, de ítélni élőket és holtakat — metaforikusán ezt a jövőt vetíti ki (paródiaként) a teofánia aktusa. Ha a darabot aktualizáljuk, a négy idősík bővül a mi jelen időnkkel, a 21. századdal (ahol Krisztus eljövetele, a 15. századhoz hasonlóan a múlté és a jövőé egyszerre). A Theophania aktualizációja látványban a mi korunkat vonná játékba egy 15. századi aktualizált, mára archaikus szövegpartitúrával. Az aktualizációs eljárás alapvető kérdése, hogy hozzányúlunk-e a szöveghez, és ha igen, mennyiben - hiszen a két konkrét idősíkot nem kell feltétlenül szövegi/akusztikus és színpa
