Irodalmi Szemle, 2012

2012/12 - IRODALMI SZEMLE - Szávai Géza: Antigoné, a kutya - Sorsregény, A hurok (prózák az Állatok, nők, gyerekek című sorozatból)

SZÁVAI GÉZA Antigoné, a kutya* Az ember megérzi, ha figyelik. Az állat is megérzi. Ha figyelsz egy kutyát, meg­változik a viselkedése. De a kutya képtelen önmagát megfigyelni. Önmagában te­hát változatlan - önazonos - a viselkedése. Az ember, ha megfigyeli önmagát, a megfigyelés ténye mennyiben, mennyire változtatja meg a „megfigyelt rendszert”? A fokozatok hová, merre, meddig vezetnek? Sorsregény Egy kutya - élete, regénye - talán leírható volna. Hű az emberhez, és nála sokkal kevesebbet él. A tenyésztők és a szakkönyvek azt tanácsolják, hogy kutyája halála után a gazda ugyanolyan kölyköt szerezzen be magának. Mert a kutya hozzánő az emberhez. Halála után űrt hagy maga után. S mivel az ember is hozzászokik kutyá­jához, az űrt az előzőhöz hasonló kutyakölyökkel tanácsos pótolnia. Egy emberélet - időben - öt-hat kutyaélettel egyenlő. Egy emberélet tehát bizonyára elegendő egy kutyaélet leírására. Persze a le­írás előfeltétele, a megfigyelés, az itt is problematikus lenne. A megfigyelés ezúttal is eléggé súlyos beavatkozás. A kutya is nagy megfigyelő, különben nem lehetne hűséges. Ha a kutya gazdája írná le a kutyát, akkor - sok vonatkozásban - önmagát ír­ná le („kutyatükörben”). A kutya, ha írni tudna! Abban több fantázia lenne. És ha valaki „kívülről” írná le a kutyát gazdástul, és a gazdát kutyástul? Van valami meggondolandó Tristram Shandy atyjaurának abban az elméleté­ben, hogy a név meghatározza az embert. Tegyük hozzá: az élőlényeket. És fordít­suk meg az elméletet: ha az élőlény is meghatározhatja, „hívhatja” a nevet, akkor egy kölcsönösségi determinációsor indul el. A kutya, az kutya. Kutyálkodik. Ez neki kutya joga és kutya kötelessége. Egyszer egy számomra nagyon kedves lénnyel, egy gyönyörű asszonnyal - „Szerelmem, Julia N.!” — látogatást tettünk a barátnőjénél. Vendéglátónk - az ilyen alkalmakkor szokásos magasröptű társalgás folyamán - elkeseregte, hogy egyszer ő is látogatást tett egy barátnőjénél, ah, bár ne tette volna. Barátnőm (a gyönyörű asszony, szerelmem, Julia N.) barátnője (akinél mi tet­tünk látogatást): egy törzskönyvezett fajtiszta pulikutya sokáig boldog tulajdonosa. Látogatásunk pillanatában éppen boldogtalan tulajdonosa. ' Részlet az Állatok, nők, gyerekek (Kisregények és nagyregények) című sorozatból. — A szerk

Next

/
Oldalképek
Tartalom