Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALMI SZEMLE - Grendel Lajos: Az utolsó reggelen (regényrészlet)
Az utolsó reggelen 17 olyan friss volt, hogy délelőtt még a gazdája bőgött, és olyan illat szállt fel belőle, hogy az a két nő is megérezte a sarokban, mert felkapták a fejüket, és szimatolva Noszlopyra és Szmirnovra pillantottak. Amikor találkozott a tekintetük, Szmirnov enyhén lehajtotta a fejét, mintha köszönni akarna nekik. De Szmirnovot csalódás érte. Bár nagy gőzzel vágott a marhasült közepébe, a második és a harmadik fogás kisebbre sikerült, végül már csak turkált az étel között, túlságosan vörösnek nevezte, és túl fűszeresnek, otthon derekasan megsütik a húst, mondta Szmirnov, ez az angol konyha, annál rosszabb nincs is, meg a svéd meg az izlandi, ott félig nyers halat árulnak. „Az orosz konyhához szoktam, jobban szeretem a sertéshúst a marhánál. Mi már egy új generáció vagyunk, nem haspókok és vodkaivók.”- Holnap Bécsbe megyek. így mondják magyarul, hogy Bécs, nemde? De már most kijelenthetem, hogy sokat tanultam. Szmirnov, mi tagadás, elégedettnek látszott. De a második mondata a helyére tette Noszlopyt.- Lehet, hogy az egérlyukban is van élet. Noszlopynak elállt a lélegzete.- Ezt hogy értetted? - kérdezte, nem is leplezve a sértést.- Tudod, Bécsben egészen másról lesz szó. Pénzekről. Nagyon sok pénzről. A pénznek pedig nincs országa. Oroszország és Amerika, Kanada és India nem léteznek. Ezek csak földrajzi témák. Hogy úgy mondjam, mesék. Valahol létezik Szlovákia, és valahol létezik Magyarország. De ez ma már csupán fikció. Szlovák állampolgár vagyok. Ez nagyszerű. De ez ma már csak illúzió. Noszlopy a Holdon érezte magát. Szmirnov megsajnálta.- Azért az emberiség kilencven százaléka nem törődik az ilyesmivel. És igazuk is van. Noszlopy, talán tolakodó volt, talán sértődékeny, megkérdezte:- És azért jöttél ide, hogy ezt megmond?- Nem - válaszolta Szmirnov. - Egyszerűen a kíváncsiság hozott ide. A te apátok az én nagybácsim, nem?... Hát megálltam két napra Pozsonyban. Noszlopy meghúzta a féket. November van, a forró fecskék elrepültek, és ki tudja, visszatémek-e még valaha.- Öregszem - vallotta be töredelmesen. - Ahogy öregszik az ember, úgy fogy az ideje. De Szmirnov mintha nem hallotta volna ezt.- Az a... No, az a micsoda... No, hogyishívják, aki az ember halálát okozta. Vele mi lett? A Takács - az Istenit, de ezt csak csöndben mondta, szinte mormolta a fogai között. A tárgyalásra először nem is ment el, ott úgyis csak színjáték folyik, hogy minél több, vagy pedig minél kevesebb börtönre ítéljék az embert. Szóval meghívót kapott, de a meghívó a szemétkosárban landolt. Viszont egy negyedórát vele volt, a tárgyalást megelőző nap valamelyikén. Takács igen lefogyott, és sápadt is volt,
