Irodalmi Szemle, 2012

2012/11 - KÍVÜL BENT - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén IV. (tanulmány)

50 Csicsay Alajos szakváltás, i. m., 102.). Az irodalmárok, élükön a magyarellenes Pražákkal, azt ma­gyarázták az erős nemzeti érzéstől áthatott fiataloknak, hogy a szlovák nyelv a cseh- nek csak egy tájnyelve. „Chaloupecký pedig felállította a nagy vihart keltő elméle­tét arról, hogy Közép-Szlovákia a XIII. századig senki földje volt, kétségbe vonva ezzel, a szlovák lakosság autochtón jellegét ezen a tájon. [...] Brünnben fellépett az ambiciózus fiatal docens, Josef Macűrek, aki A magyarok és a magyar állam törté­nete című munkájában azt bizonygatta, hogy a magyar történelem teljesen szlávok műve” (Korszakváltás, i. m., 102.). Tehát helyben vagyunk. Nyomára akadtunk Ma- saryk megtévesztő történelemszemlélete hirdetőinek, amely szemléletet valóság­ként csempészett bele Wilson amerikai elnöknek már 1918. augusztus 31-én küldött memorandumába is. Emigrációja alatt Masaryk lépten-nyomon hangoztatta a ma­gyarok szlovákokra gyakorolt ezeréves elnyomásának tételét. Csakhogy erről meg kellett győzni a szlovák fiatalokat is, akikben „...az ellenszenv és a hagyományos ragaszkodás váltotta egymást vagy fonódott össze” (Korszakváltás, i. m., 103.). Ez nem is tűnt nehéz feladatnak, csak az egyensúlyt kellett átbillenteni az ellenszenv javára. A mai viszonyok tanúskodhatnak róla, hogy a terv megvalósítása túl jól si­került. A pozsonyi cseh tanárok tehát kitűnőre vizsgáztak. Dicséretére váljon Kovács Endrének, hogy azoknak a nevét, akikkel szemé­lyes problémái akadtak, legtöbb esetben nem írja le, viszont azokat, akik olyan tet­teket követtek el, amelyek a nemzetiségeket egymás ellen hangolták, mint például a cseh tanárokat, megnevezi. Ugyanúgy a magyar politikusokat is. Néhány példa a Szemben a történelemmel című munkájából: „A soviniszta politika klasszikus szob­rát arról a Grünwald Béláról kellene megfaragni, aki Zólyom megye alispánjaként elfogadtatta megyéjével a Matica feloszlatásának tervét... [...] Bánffy Dezső állít­ja fel a miniszterelnökségen a »nemzetiségi ügyosztályit. Az ő idejében indul meg a helységnevek magyarosítása” (Kovács Endre: Szemben a történelemmel. Magve­tő Könyvkiadó, Budapest, 1977, 485. és 487.). Az Apponyi Albertról elnevezett 1907: XXVII. te.- t pedig részletesen taglalja. Ezeket szinte egy az egyben mi, szlo­vákiai magyarok kaptuk vissza a második világháború után - kamatostul. „A szlovák és a cseh elem [...] nem vegyült össze, vegyes házasságok is rit­kaságnak számítottak” (Korszak\>áltás, i. m., 104.). Vlado dementis házassága egy cseh nővel országos hírré vált. Viszont a Szlovákiában letelepedett cseh légiósokat mintha szándékosan feláldozták volna. Római mintára földtulajdonnal jutalmazták meg őket. Ehhez viszont földreformot kellett végrehajtani, aminek lefolyása ma már elég jól ismert. Azonban vannak olyan dolgok, amelyek vagy elkerülték a fi­gyelmünket, vagy korán feledésbe merültek. Nézzük, hogyan látta ezeket e kor ta­núja! „A csehek földreformot hajtottak végre, parcellázták a 300 kát. holdon felüli földbirtokokat, ám az így juttatott egymilliónál nagyobb hektárterületekből a ma­gyar parasztságot egyszerűen kifelejtették. Az ún. maradékbirtokokat cseh és szlo­vák telepeseknek osztották ki, így a színtiszta etnikumú magyar területeket (ahol korábban magyar tulajdonú nagybirtok terült el) megszakították a cseh és szlovák

Next

/
Oldalképek
Tartalom