Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - KÍVÜL BENT - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén IV. (tanulmány)
Kétszáz éves dotninanciaharcok Európa közepén 51 beékelések, kisbirtokok. Ezek azután állami segítséggel virágoztak. [...] Mit tehetett ezek után a munkáját, napszámját vesztett mezőgazdasági napszámos? Szedte a betyárbútort és a fővárosba költözött. [...] ...a 20-as években Pozsony határában a magyar jellegű telepek sora alakult ki: Zabos, Auliesl, Dornkappel túlnyomó részben magyar proletártelepülések voltak. A köztársaság legnagyobb községe, Ligetfalu a maga 18 ezer lakosával külön közigazgatási terület lett, s így a magyar lakossága nem befolyásolta Pozsony népszámlálási eredményeit” (Korszakváltás, i. m., 106.). Mára már viszont szinte nyomuk sincs itt e magyaroknak. A dél-szlovákiai magyarok közé beékelt cseh, ritkábban szlovák telepeket kolóniáknak nevezték, valószínűleg az első világháború előtt Amerikában, Oroszországban és kisebb mértékben Nyugat-Európában létrejött cseh és szlovák kolóniák mintájára. Viszont a cseh telepeken és a magyar településeken tevékenykedő cseh hivatalnokok, fegyveres szolgálatot teljesítők gyerekei számára nem cseh, hanem szlovák tanítási nyelvű iskolákat hoztak létre, azt a célt szolgálva ezzel, hogy Szlovákia a Dunáig szlovák jelleget kapjon. Ennek megtervezése szintén egy pozsonyi cseh tanár, Alois Kolísek nevéhez fűződik. Tanulmányom előző fejezetében említettem, hogy Masarykra kezdetben, mint többnyelvű állam, Svájc mintája hatott. Személyesen tapasztalta, hogy Svájcban nem okozott gondot a nemzetiségek egyenlőtlen arányának ellenére sem a három, illetve négy hivatalos nyelv elfogadása. Később inkább az Amerikai Egyesült Államok elnöki rendszere nyerte meg tetszését, amit szeretett volna az általa létrehozott Csehszlovák Köztársaságban is megvalósítani. Mivel elnökké választása után megvonták tőle e lehetőséget, a demokratizmusra vonatkozó elképzeléseinek csupán a töredékei maradtak meg, ám ez is több volt, mint amit más európai államok, főleg az új Magyarország nehezen jellemezhető társadalmi rendszere lehetővé tett. Nem csoda, hogy a megmaradt magyar értelmiség közül is sokan a csapdájába estek (lásd Masaryk Akadémia!). „Különösen azok a barátaink lelkesedtek hamar, akik Magyarországról járogattak át hozzánk, torkig voltak a magyar úrhat- námsággal, gőggel, sovinizmussal, s akiket a magyar »neobarokk« társadalom kiábrándított a magyar közéletből, de akiknek roppantul imponált, hogy odaát nincsenek kegyelmes urak és nagyságos urak, a miniszter is csak egyszerűen »Miniszter Úr« és az állam elnöke »Elnök Úr«. A cseh szellemi életnek, tudománynak, művészetnek ez a mély demokratizmusa tulajdonképpen mindnyájunknak nagyon imponált” (Korszakváltás, i. m., 99.). Viszont ha újra belelapozunk Masaryk emlékirataiba, annak lapjain sok olyan mondatra akadunk, melyek demokratizmusának ő- szintesége bizony alaposan kételkedésre adhat okot. Nézzük meg például ezt a csalafintaságot: „A propaganda lélektana egy fontos tanulságot kínál: nem szabad azt hinni, hogy az embereket egy-egy politikai programnak csak és kizárólag a program energikus és lelkes hirdetésével, az egyes pontok kitűzésével lehet megnyerni - a lényeg az, hogy bármilyen úton-módon megnyerhetjük őket az ügynek; akár közvetve is. Beszéljünk nekik a művészetről, az irodalomról, mindarról, ami érdekli
