Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - OLVASÓ - Keserű József: Az újraértett Krúdy (tanulmány)
88 Keserű József De személy-e egyáltalán Szindbád? A név, első pillantásra, egységes szubjektumot feltételez: Szindbád az Szindbád. Krúdyra jellemző módon azonban ebben az esetben is több elbizonytalanítással kell számolnunk. Az első, hogy a „Szindbád” jelölő — mint ahogyan azt a Szindbád, a hajósban is olvashatjuk - szövegközi utalásként is felfogható: Szindbád az Ezeregyéjszaka egyik szereplője. Felsorolhatok ugyan érvek amellett, hogy Krúdy csupán „kölcsönvette”, illetve átalakította az ismert hajóst, észre kell azonban vennünk, hogy ez az egyszerű utalás Szindbád fiktív jellegét teszi hangsúlyossá. Szindbád önazonosságát tovább problematizálja, hogy egyes elbeszélésekben kettős alakban, emlékezőként és felidézettként is megjelenik. A két én közötti viszony pedig, mint nemsokára látni fogjuk, nem mindig egyértelmű. Végezetül meg kell állapítanunk - és ez nem csupán az itt tárgyalt kötetre, hanem az egész életműre érvényes -, hogy Szindbád nem megy keresztül semmiféle fejlődésen (ahogyan azt egy személytől elvárnánk). Az, hogy Szindbád nem válik személlyé/személyiséggé, semmiképpen sem az író hibája. Tudomásul kell vennünk, hogy Krúdy e szövegei - minden bizonnyal szándékosan - nem felelnek meg a lélektani próza kívánalmainak. A hídon című novella értelmezése Egy szöveg értelmezésének nincs előre megszabott koreográfiája. Az elemzést ezúttal kézenfekvő a szöveg címével és alcímével kezdeni, ugyanis mind a kettő tartalmaz fontos utalásokat nemcsak a novella cselekményére, hanem annak mélyebb összefüggéseire is. Mint az alcímből kiderül, ebben a történetben Szindbád negyedik útjáról olvashatunk. Ez az út egy vidéki kisvárosba vezet, ahol Szindbád fiatalkorában katonáskodott. A címben szereplő híd három alkalommal bukkan fel a szövegben, mindhárom esetben hangsúlyos szöveghelyen: az elbeszélés elején (a második mondatban), a közepén és a végén (az utolsó mondatban). A címben és az alcímben szereplő szavaknak az elbeszélt eseményekre vonatkoztatása nem ütközik különösebb akadályokba. Mindazonáltal fel kell figyelnünk arra, hogy mind a híd, mind pedig az út nem csupán szó szerinti jelentésben szerepel a szövegben. Szindbád útja nem kizárólag a térben valósul meg, hanem az időben is: Szindbád valójában elmúlt fiatalságának felkeresésére indul. Az út fogalma ennek folytán metaforikus többletjelentésekre tesz szert (az út mint emlékezés, az út mint életút). A híddal hasonló a helyzet: nem egyszerűen a városka hídját jelenti, amelyen oly sokszor keresztülgyalogolt hajdanán Szindbád; a híd egyúttal metafora is, amely az elválasztottságra vagy éppen az összekapcsolódásra egyaránt utalhat. Mit választ el egymástól a híd? Szó szerinti értelemben a folyó két partját, metaforikus értelemben több mindent. Az első mondatból értesülünk arról, hogy Szindbád negyedik útjára akkor szánta el magát, „midőn közeledni érezte halálát”. A halálra készülő Szindbád tehát meglátogatja ifjúkora egyik helyszínét, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kapcsolatot teremtsen (hidat verjen) a két idődimen
