Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - KÍVÜL BENT - Tóth László: Kívül bent, avagy Régi-új s újabb futamok (hollétről, irodalomról, halálról, irracionalitásról) (naplójegyzetek)
32 Tóth László saját személyiségük felől tartalmas párbeszédet voltak képesek folytatni vele. (Dsz, 100911 - Dsz, 120112) A klókról, univerzumról Egyre gyakrabban tapasztalom, milyen kevesen látnak csak túl saját aklukon. S úgy élnek ezen aklukon belül, mintha a világteljesség bűvöletében élnének. Miért is ne? Hiszen az ilyeneknek létérdekük a saját nyájukon belüli berendezkedés. S hogy láthatók legyenek, legalább a saját aklukon belül igyekeznek úgy helyezkedni, hogy a nyájukon belül leosztásra kerülő lapokból nekik is jusson egy-kettő (vagy ki menynyit meg tud kaparintani). Ezzel szemben a magam részéről úgy gondolom, mindenkit a saját - gondolkodásának, műveinek, személyiségének univerzuma, tágassága — minősít. S elismerem, lehetnek, sőt vannak is, tömegével, akik nem is kívánkoznak saját akoluniverzumukon túlra, mert létük igazolását attól nyerik el, vágyott nagyságukra azon belül tehetnek csak szert, s mi mást tehetnék: jó napokat kívánok nekik! Megvallva közben, én jobban érzem magam a valós tágasságokban, a kozmosz mozgásában semmiben sem gátolt parányaként. (Dsz., 120112) A bezárkózás logikájához Sok szó esik mostanában, kissé mesterségesen felnagyítva az ügyet, arról, hogy szlovákiai magyar irodalom nincs, illetve ha volt, bezárkózó volt. Nos, e bezárkózást, ez önmagára figyelést számos példával lehetne, s kapásból, cáfolni. Többek között azzal a viszonylag nagy és széles körű, 1970—1980-as évekbeli magyarországi recepcióval, amely nemcsak egyes kitüntetett esetekben értékelte a Csehszlovákiában megjelent magyar irodalmi müveket (mint mai napság), hanem szinte mindenre, mindegyikre kiterjedően. S nem kizárólag a határon túlisága - mint érdekessége vagy politikuma - miatt járt ki neki ez a figyelem, hanem - számos bizonyító erejű példa van rá — mert a magyar (összmagyar) irodalom részének tekintették, behelyezve egy-egy arra méltó müvet teljes magyar - s nemcsak magyarországi - kontextusába. Na mármost, tekintve, hogy 1989 után ez messze nincs így, s egy-két esetet, szerzőt leszámítva nagyságrendekkel csökkent a magyarországi be- és elfogadásra, figyelemre érdemesített, ám határon túl élő, esetleg ott megjelent magyar szerzők, ott született művek száma, s ekkora mennyiséget - lévén hogy köztük jócskán vannak összmagyar viszonylatban is értékes müvek és szerzők is - nem lehet egyszerűen azzal elintézni, hogy kivül esnek a magyarországi kánonon/káno- nokon — egyáltalán hogy eshet kívül értékrenden, értékrendeken valami, ami értékelésre, megmérettetésre sem került -, a szlovákiai magyar irodalom önmagába zártságát, a magyarországi irodalmi (t)rendektől való elzártságának okait inkább ezekben a rajta kivül eső jelenségekben, trendekben kellene keresni, semmint önmagában. Vagyis, ha manapság valaki valamit nem tekint az összmagyar irodalom részének, az inkább a magyarországi irodalomkritikában, illetve Magyarországon kereshető, s nem a határon túli (regionális) irodalomrészek önmagukból adódó, ön
