Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - OLVASÓ - Keserű József: Az újraértett Krúdy (tanulmány)
Az újraértett Krúdy 87 mutatható, egyúttal azonban azt is észrevehetjük, hogy az elbeszélő iróniája révén megkérdőjeleződik a nosztalgikus attitűd. A regény legalább három olyan eljárást alkalmaz, amelyek problematizálják a múlthoz való hozzáférés nosztalgikus módját. Először is, megállapíthatjuk, hogy múlt és jelen a regényben nem képeznek éles ellentétet. A jelen minduntalan „behatol” a múltba, s ezáltal kétségessé válik az önmagában vett múlt ideája. Rezeda kénytelen szembesülni azzal, hogy nem létezik az emlékező horizontjától független, önazonos múlt. Márpedig ha nincsen múlt önmagában, akkor kérdésessé válik a nosztalgia is. Másodszor, a főszereplő nem csupán emlékezik; magatartásában kimutatható egy ezzel ellentétes szándék is: a felejtés akarása. Több jel utal arra, hogy Rezeda nem annyira felidézni akarja a múltat, mint inkább újrateremteni. Ezzel függ össze a harmadik eljárás, nevezetesen, hogy az emlékezés szinte sosem jelenik meg tiszta formájában; a szereplő számára az emlékek mindig összekeverednek a képzelettel. Sőt, végső soron maga a képzelet lesz az, amelynek segítségével Rezeda egy sajátos viszonyt alakíthat ki a múlttal. Ez azonban már nem egy valós, (akár nosztalgikusan is) felidézhető múlt lesz, hanem egy hangsúlyozottan teremtett, fiktív múlt: egy irodalmi 19. század és egy képzeletbeli Budapest. Az emlékezésnek a fentiekhez nagyban hasonlító módjával találkozhatunk a korai Szindbád-novellák némelyikében is (Szindbád, a hajós', A hídon). Szindbád Krúdy soha nem írt Szindbád címmel könyvet, a könyvtárakban mégis találunk olyan kiadást - kettőt is -, amelyen szerzőként Krúdy Gyula neve szerepel, s amelynek címe: Szindbád. E köteteket - amelyek egyébként nem teljesen azonosak egymással - Kozocsa Sándor válogatta és szerkesztette, jóval az író halála után (az elsőt 1957-ben, a másodikat 1973-ban). Az első Krúdy-kötet, amelyben Szindbád alakja felbukkan, a Szindbád ifjúsága címet viseli, és 1911-ben jelent meg. Ezt követően még öt olyan kötet jelent meg az író életében, amelynek címében megtalálható Szindbád neve, és több olyan írás, amelynek Szindbád az egyik szereplője. Krúdy élete végéig vissza-visszatért kedvelt hőséhez. A félreértések elkerülése érdekében tekintsük kiindulópontnak a Szindbád ifjúsága 1911 -ben megjelent változatát.7 Az egyik első kérdés, amely felmerül a könyvvel kapcsolatban, az a szöveg műfaja. Regény vagy novelláskötet? Esetleg elbeszélésciklus? Először is hangsúlyoznunk kell, hogy a műfaji besorolás nem mellékes kérdés; egy szöveg műfaja ugyanis nagymértékben meghatározza a befogadás módját is. Ebből a szempontból a Szindbád ifjúsága inkább tekinthető elbeszélésgyűjteménynek, mint regénynek, hiszen az egyes fejezetek (történetek) függetlenek egymástól, s ez lehetővé teszi a tetszőleges sorrendben történő olvasásukat is. Bár hozzá kell tennünk, hogy egyes címek felfoghatók az olvasás helyes sorrendjére tett javaslatokként is (Szindbád első, második... stb. útja). Ugyanilyen joggal tekinthetnénk a könyvet- Kosztolányi Dezső Esti Kornéljához hasonlóan - elbeszélésciklusnak is, hiszen elsősorban a főszereplő személye az, ami összeköti az egyes részeket.
