Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Németh Zoltán: Szellemi öngyilkosság a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 című kötetben (kritika)
92 Németh Zoltán is ez utóbbi két lap mellett döntött a válogató, amikor az előbb említettekben is publikált a kiválasztott szerző. Vajon miért nem lehet kilencévnyi „hagyomány” birtokában olyan antológiát összeállítani a szlovákiai magyar irodalom egyévnyi szeletéből, hogy ne látszód- jon rögtön, az első pillantásra, hogy az itt megjelenő kortárs irodalmi korpusz a válogató milyen esetlegességei, a felkészületlenség micsoda kényszerei, a válogatás milyen egetverő hiányai mentén strukturálódik? Hogyan lehet antológiát összeállítani a benne szereplő szerzők tájékoztatása nélkül, nem törődve a szerzői jogokkal? Miért kell még inkább szűkiteni a már így is szűk és zárt területet azzal, hogy felelőtlen mulasztás által fontos szerzők és szövegek maradnak ki? Mindenki tudja, hogy alig van egy tucat szlovákiai magyar szerző, akiknek a müveit közlésre elfogadják a legjobb magyarországi irodalmi lapok - miért kell éppen ezek közül a szerzők közül többeket kizárni az antológiából? Vajon a provincializmus és dilettantizmus fogalmait milyen esetekre találták ki, ha nem az ilyen válogatásra? Mi másról van szó, ha nem szellemi öngyilkosságról?
