Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Németh Zoltán: Szellemi öngyilkosság a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 című kötetben (kritika)
Szellemi öngyilkosság... 91 az összeállítást, abban az esetben is kínos, amikor egy szerző bekerült ugyan az antológiába, de főként olyan szövegei által, amelyek szlovákiai magyar irodalmi lapokban láttak napvilágot. Csehy Zoltántól az antológiába összesen tizenhárom szöveg került be, összesen három folyóiratból - négy a szlovákiai magyar Opusból, három a kolozsvári Korunkból, hat a szlovákiai magyar Irodalmi Szemléből. Az Új Forrásban megjelent Egy Caravaggio-kép előtt, Cantus arcticus II, Emlék, Konyha, a Műhelyben közölt Orfeo (2011/3.) és Angyalok Amerikában II. (2011/5-6.), a Jelenkorban napvilágot látott Orfeo (Aria Henze stílusában, Mercurius áriája, Eury- dice nem akar csembalózni), a Tiszatájban publikált Beteg faun Kurtágot játszik, Végül is, Akkor még nem ismerte Don Ottaviót, Carmignola Pienzában hegedül (2011/ 3.), valamint Liszt-percfutamok. Két szonett (2011/10.) közül egy sem került be a válogatásba. És ha már személyes tapasztalatokról esett szó a bevezetőben: a tavalyi évben nevem alatt az Irodalmi Szemlében, Palócfóldben, Bárkában, Jelenkorban, Alföldben, Tiszatájban, Kalligramban, Müútban, Élet és Irodalomban, A Vörös Postakocsiban, Műhelyben, Ex Symposionban, Új Forrásban és Forrásban megjelent szövegek közül háromra szűkült a válogatás: a Bárkára, az Irodalmi Szemlére és a Forrásra. Igaz, ebben az esetben többségében van a magyarországi korpusz, de valahogy rögtön az az esetlegesség szúr szemet, hogy amint az összeállító rátalált egy magyarországi közlésre, azonnal kiválasztotta az egész szövegcsoportot, s már nem keresett tovább. A Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 antológia azt a tapasztalatot közvetíti, hogy összeállítója számára az Alföld és a Jelenkor nem elég színvonalas lapok, versrovatuk pedig jóval gyengébb, mint az Irodalmi Szemléé vagy az Opusé. Hiszen az említett négy költőnek több verse is az előbbi két lapban jelent meg - de ezek közül egyetlenegy sem került be az antológiába. Aki egy kicsit is jártas a kortárs magyar irodalomban, az tudja, hogy így nem szabad antológiát összeállítani. Sőt: a pozsonyi Kalligramból is mindösszesen egyetlen alkotás került be az antológiába. És hol van a szegedi Tiszatáj, hol van a győri Műhely, hol van a salgótarjáni Palócföld, hol van a miskolci Műút...? Az antológia címe, a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 most már kétszeresen is jelentésessé, „igaz”-zá vált, most már kétszeres szűkítés értelmében. Most már nemcsak szlovákiai magyar szerzők antológiájaként, hanem akár szlovákiai magyar lapokban megjelent szövegek antológiájaként is prezentálhatja magát. Az antológia hetvenhét (77) szövegéből ugyanis hatvankettő (62) az Irodalmi Szemlében vagy az Opusban jelent meg. Minden bizonnyal a színvonal nagyobb növelése érdekében szembesülünk azzal a ténnyel, hogy olyan lapokból egyetlen szöveg sem került át, mint az Alföld, a Jelenkor, a Műhely, a Müút, a Palócföld, és csupán egyetlen szöveg a Kalligramból és az Élet és Irodalomból - míg az Irodalmi Szemléből ötven (50), az Opusból tizenkettő (12). Hiszen még abban az esetben
