Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - SZEMLE - Szabó Réka: Színház a határon (színikritika)
86 SZEMLE lenni a másik nélkül, a második „az én megjelenése a másik számára” fiktív szólam, a másikban tükröződő éné, a harmadik pedig az ént el nem ismerő idegen szólam, amelyik azonban a hősön kívül nincs ténylegesen képviselve, a regényben nem lévén vele egyenrangú hősök. E szólamok belső dialógusára épül föl a regény egésze, s ez szinte szükségszerűvé teszi még az olyan rögeszmés eszmefuttatásokat, körbeforgó önismétléseket is, mint amilyenekbe az írói munka s hivatás értelmén töprengő Morvái folyton belebonyolódik. Hogy voltaképpen természetes dolog ez, Az önmaga mint a másik című munka szerzőjével talán még bizonyítható is lenne: Ricoeur szerint a személyiség identitása csak reflexív közvetítettségben teremthető vagy tartható meg - az „elbeszélt azonossággal”. A Szégyen hősének szólamai — legyen bár közöttük megannyi üres beszédű - ezt a célt bizonyosan szolgálják. (Madách-Posonium, Pozsony, 2010) MÁRKUS BÉLA Színház a határon Kortársiasodás, avagy újabb évad a Komáromi Jókai Színház mögött Érdekes dolog a kompromisszum. Azt mondják, szükségszerű. Olyan felnőt- tes. A diplomácia elsődleges eszköze - s ma persze diplomaták vagyunk, nem háborúzunk, maximum verbálisán: a hőzöngéstől a virágnyelvig. A kompromisszum húzd meg, ereszd meg taktikázása jellemző már sok év óta a Jókai Színházra - már ami a közönségigényt és a művészi alkotás igényét illeti. Nem könnyű ezek között lavírozni, illusztrációul ott a sok múltbeli konfliktus. Meg a panaszok: az egyik oldalról, ha nincs operett, a másik oldalról, ha az igényesebb előadást nem lehet eladni, vagy netán hisztérikussá válik miatta a közönség. A vezetés az arany középutat keresi, kisebb-nagyobb sikerekkel. A most zárult évadban szokásosan négy esti előadás (időrendben: Lumpok, Az ördög nem alszik, Cseresznyés kert; A hentessegéd) és egy mesejáték (A diótörd) került színre. A Vasmacska idén kihasználatlan maradt, már ami az új bemutatókat illeti. Van tehát nemzeti klasszikus, világdráma klasszikusa, modem szlovák színpadi regényadaptáció és zenés darab. Utóbbi, Az ördög nem alszik, Operettországunk (idézet: Kispál) igényét maradéktalanul betölti. Van itt minden, ami kell: hatalmas operettlépcső, félreértéseken alapuló szituációs humor, ifjú
