Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - SZEMLE - Száz Pál: Racine az Racine - a szöveg az szöveg (Jákfalvi Magdolna: A Jélrenézés esetei)
70 SZEMLE Racine az Racine —a szöveg az szöveg Jákfalvi Magdolna A fólrenézés esetei című kötetéről ,, Hiszen Racine egymagában, Racine nulla fokon nem is létezik. Csak Racine-jelzők vannak... ” Roland Barthes: Racine az Racine Racine nem (lett) része a (kortárs) magyar színházkultúrának. Racine nálunk elsősorban a szövegben/könyvben s nem a testben/térben él, színrevitele kuriózumnak számít. „Racine a magyar olvasónak elsősorban a Phaedra szerzője” mondja Jákfalvi Magda - noha nem igazán olvassuk/ismerjük a Phaedrát. Az 1960-as évek nagy Racine-vitája nálunk nem váltott ki széles körű visszhangot — Barthes Sur Racine-ja például máig nincs meg magyarul, míg Lucien Goldman és Michel Bútor Racine-elemzése megvan. Az első átfogó, magyar Raci- ne-monográfiát Jákfalvi Magdolna írta meg az idén hosszas kutatás eredményeként; a könyv tehát - éljünk kliséjelzővel - mindenekelőtt hiánypótló. Racine, mint a klasszikusok általában, különböző nézőpontú elemzésnek, olvasatnak volt már alanya, számos irodalomkritikai iskola (iskola-)példája. Jákfalvi könyvének címében és hátlapszövegében kiemeli, hogy „Az elemzéseknek nem az a végső céljuk, hogy viszszavezessenek az egyedüli autentikus olvasathoz, hanem, hogy a félrené- zés és félreolvasás folyamatát vizsgálva feltárják a kulturális hagyományozódás jellegzetes, színházi működésmódját”. Jákfalvi leginkább azt vizsgálja, hogyan befolyásolja a színpadi jelenlét a szövegek olvasatát. Visszafelé indul el a recepciótörténetben, hogy végül visszataláljon - ha nem is „az igazi” Racine-hoz, de - a szöveghez. Vagyis a tradíció kulturális hordaléka alá megy, úgy, hogy közben éppen a hagyományozódás folyamatából von le hasznos következtetéseket. Megpróbálja tetten érni, miként formálja át a szöveg jelentését a színházi hatásmechanizmus, jelesül: a színházi siker hogyan alakít ki szokásrendet, tradíciót, kultuszt. Példának okáért: miként befolyásolja a darab olvasatát a Phaed- rát játszó színésznő életkora - hogy módosulnak a nézőpontok egy idős (tradíció) és egy fiatal (autentikus) Phaedra esetén. A játékhagyományt és a kritikai recepciót, a kor kulturális hagyományát, a szövegkiadásokat és azok illusztrációit figyelembe véve halad a tiszta szöveg felé, mely - amint visszanyerte szűzisé- gét elemzés tárgyává lesz. Jákfalvi pedig józan elemző - csak a biztos tények alapján tájékozódik, kizárólag a szöveg számít, a hermeneutika, a struktúra rendje, a konceptuális szemantika stb., induljon az elemzés akár a darab lexikológiájából, retorikai fogásaiból [Phaedra), szóképek használatából, dramaturgiájából [Iphigenia), térhasználatából [Berenice), időkezeléséből [Phaedra), vagy akár a szerző előszóiból. A kötet nagy részét Racine drámáinak elemzései és azok hagyományozódásá- nak vizsgálata teszi ki - ezt zárja mintegy keretbe a bevezető tanulmány (mely
