Irodalmi Szemle, 2011

2011/1 - Troján Anna: A sokszínű diktatúrák (Tompa Anna: A hóhér háza)

90 A sokszínű diktatúrák Tompa Anna A hóhér háza című regényéről SZEMLE Tompa Andrea első regénye, A hóhér há­za egy laza szerkezetbe bújtatott Bil­dungsroman. A regény a felnőtt világ kü­szöbén álló lány szemével láttatja a fel­nőtté válás extrém állapotának a feszültsé­gét. Az elbeszélő finom távolságtartása ugyanakkor szabadságot és levegőt visz a szövegbe, és enyhít ezen a feszültségen. Az elbeszélő lencséjén áteresztett családi krónika és a lány személyes történetei akár Alabama államban, akár, mint A hó­hér házában, a ceausescui nemzetiszocia­lista diktatúra díszletei között játszódnak, a felnőtté válás nem eleve elrendelt sike­réről tanúskodnak. Inkább azokról a ve­szélyekről, amelyekkel az az ember, aki meg mer történni e világban, maradékta­lanul szembesül. Ámbár a kiadó állás­pontja is világos, amikor a fülszövegben és a könyv hátlapján a fenti általános vo­natkoztatást mellőzve, a Ceausescu poli­tikai rendszerét idéző részletet emeli ki, vagyis a regény történelmi beágyazottsá­gát, mivel ezt a regényt a személyes múlt­nál piacképesebb termékként szeretné be­mutatni. Más kérdés viszont, hogy a Ceausescu- féle diktatúra jellege önmagában is érdek­lődésre tarthat számot, főleg azok köré­ben, akik más diktatúrákban nőttek fel: a szovjetben, a kelet-németben, vagy akár ugyanannak a diktatúrának a különböző korszakaiban. És mivel még szép szám­mal élnek diktatúrákat megélt emberek, a regényben megjelenített viszonyok és reáliák különösen érdekesek számukra. A gonosz a jónál sokkal változatosabb (és egyben érdekesebb is) - írta Joszif Brod- szkij egyik esszéjében. (Mivel a regény eddig csak magyar nyelven jelent meg, csupán a különböző diktatúrákat megélt magyar nyelvű olvasók körében mehet végbe a diktatúrák egymásra vetítése.) Azokban az olvasókban, akik a regényben megjelenített korszakban a Szovjetunió­ban kamaszodtak, önkéntelenül is elindul az egybevetés kényszere: Kolozsváron a gyerekek énekelhettek a templomban, imaházban? Volt valami beazonosítást szolgáló szám az egyenruhájukon? Lehe­tett választani olyan dolgozati témát, amely egy antik istenről szólt? (Az antik istenek erősen ellenálltak a szovjet tudo­mányszerű ideológiának, ezért a Szovjet­unióban például nem lehetett róluk dolgo­zatot irni.) A nemzeti ünnepek alkalmából a stadionokban a gyerektestekből összeál­lított minta a diktátor arca volt? E rövid írás szerzőjének az édesanyja koreográ­fusként vett részt az alakzatok megterve­zésében, ezért a minták papírra vetett for­mában is hozzáférhetőek voltak számára. A mi szovjet ünnepi alakzataink soha sem ábrázoltak arcot, hanem csak egymásba átcsúszó elvont mintákat vagy szövege­ket. Hiszen a Szovjetunió diktátorai ak­kortájt már kihaltak, noha a diktátorokról levált és kollektív szorongássá kövült dik­tatúra továbbra is ott lebegett a levegő­ben. Az élet abszurditásának az ábrázolá­sa abban nyer értelmet, hogy egyrészt felszabadítóan hat az olvasóra, másrészt azt a nem alaptalan sejtelmet ébreszti ben­ne, hogy az abszurdum sokkal gyakoribb jelenség, mint ahogy azt hisszük. A diktatúrák megteremtik a saját nyel­vezetüket, és az egyik lehetséges választ­ható út, hogy az író a diktatúra nyelvének

Next

/
Oldalképek
Tartalom