Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - SZEMLE - Száz Pál: Kijáratok (György Norbert: Átmeneti állapot)
SZEMLE 69 hogy lapról lapra nemcsak a versbe emelt müvekről, hanem a tárlatvezetőről is mind többet tudunk meg. Hogy egy mindnyájunk által jól ismert képzőművészeti példát idézzek, lássuk a Rippl- Rónai József Fekete fátyolos hölgy című verset: „Vágyód a hangját, ő befelé szól. / Kéred az érzést, ő befalazta. / Nyújtod a lelked - háta mögé szór, / mintha a tenger dobna a partra. // Szembe ha ültök, csönd szövi körbe. / Deszka között nőtt rózsa a párja. / Ujj begyed éhes, siklik az ölbe, / bolyhái szálát összekuszálja.” E miniatűr remeklést olvasva ráismerhetünk Follinus Anna legkiválóbb költői tulajdonságaira. Egy: ahogy bár vonzódik az intellektuálishoz, a gondolkodó költő mégis képes érzelmeinek teret adva, a filozofikusság üresjáratától elszakadva láttatni azt, ami benne zajlik, miközben az élményt - a képet, a művészeti alkotást - befogadja. Csakis így történhet, hogy általa mi is befogadókká: egyszerre versének és a versében megjelenített, újrateremtett festménynek befogadóivá leszünk. Kettő: első hallásra is kétségtelen a költő kiváló formaérzéke. A kötött forma olyan magabiztos kezelésének lehetünk tanúi, ami - itt és számos más versében — mesteri módon épp ellenkezőleg hat érzékeinkre: a szigorú rím- és ritmuskezelés nem a „meg- munkáltság”, a „kimódoltság” érzetét kelti bennünk. Dehogy! - A szabadság élményét adja. Ha volna rá terünk, Follinus Anna költészetéből kiindulva milyen jól leleplezhetnénk azok tévedését, akik a gazdag formakultúrában csupán az izzadságtól harmatos költői homlokot vélik kirajzolódni, és nem a költői én különös átadását a versnek, ahol mesterség és játék a legteljesebb egyetértésben fogják egymás kezét. - S három: e költészetnek jellemzője az a selyemsuhogás Finomságú erotika, érzékenység is, melynek nyári szellőt hozó közege nemcsak a vers íróját, hanem olvasóját is lélegzethez juttatja, az életet pumpálja belénk. Hogy miként hadakozik önmagával a költő, miféle válságokat él meg költészetben, szerelemben, hogyan jut túl magával a verssel mindezen, s hogyan bontakozik ki előttünk a korán elvesztett édesapa kontúros alakja - mindez további titkokat rejteget, amelyek felfejtésére itt most nincs tér: az olvasóra vár. Annyi azonban bizton állítható, aki e sorokkal fejezi be második könyvét: „Mert ahogy átél téged a sorsod - / vers a tüdődre tárt hideg ablak, / vers a kezednek félsz remegése, / vers ahogy emlék már a jövőd is. / Elmenekülnél? Vers a futásod!” (Nincs az a hívás) - attól várjuk, nagyon várjuk, hogy addig fusson (s akkor csak rövid etapról beszélünk), amíg harmadik kötetével is, szemünk láttára újra célba ér. (Stádium, Budapest, 2011) RÓZSÁSSY BARBARA Kijáratok György Norbert Átmeneti állapot című kötetéről Lehetnének elbeszélések, ha el lenne beszélve valami, vagy lehetnének történetek, ha történne valami. György Norbert írásai azonban nem ilyenek. Nem kapunk turistatérképet a terület bejárására, csak egy last minute-et. Nem kapunk metro-
