Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - TÁRSADALOM, KULTÚRA - Alabán Ferenc: A hungarológia szintjei és perspektívái IV (tanulmány)
SZEMLE 63 mutatja, hogy egy nemzeti kisebbségen belül is nehéz közös és megvalósítható kutatói projekteket kidolgozni és eredményesen megvalósítani. Az utóbbi évek társadalmi közegében kialakult feltételek és lehetőségek tanúsítják, hogy a közös nyelven, kultúrán és identitástudaton alapuló magyarság aktív egységet képez. Ennek az egységnek szerves részét képezi a többközpontúság is, ami a határon túli kisebbségi és a diaszpórában élő magyarságot jelenti, melynek részei különböző más kultúrákkal kerültek közvetlen kapcsolatba és részben azokba tagozódtak be. A magyar kultúra egysége azonban az idők során nem tört meg és nem veszélyezteti a szomszédos államok integritását sem, bár ezt nacionalista politikusok igyekeznek hamis ideológiák tárgyává tenni. A magyarságtudomány érdeke és egyben fontos küldetése is, hogy az egyes nemzetrészeket és kisebbségeket, bárhol is legyenek, számon tartsa, s az eddigieknél jobban odafigyeljen érdekeikre és sajátosságaikra. Minél alaposabb és hitelesebb lesz a megismerésük, annál világosabbá és érthetőbbé válnak azok problémái és igényei, a szülőföldjükön való boldogulásuk lehetősége, mint ahogy reálisan újragondolhatóvá válik a velük kapcsolatos támogatáspolitika is. Oksági összefüggés alapján ezzel együtt potenciálisan megteremtődnek annak feltételei, hogy empátiával lehessen kezelni a szomszéd népek iránti kapcsolatokat is. Meglátásunk szerint a kisebbségi magyar ügyek integrálása elsősorban szakmai kérdésként kell, hogy megjelenjen minden területen. Ez biztosíthatja csak a kívánatos egyenjogúságot, azaz ha ugyanazok a minőségi kritériumok érvényesülnek a kulturális, az oktatási, a tudományos és minden más területen a kisebbségi eredmények megitélésében is. Ennek a koordinálásához fontos segítséget és támpontokat adhat a hungarológia, azzal, hogy nemzeti alapokból kiindulva él az összehasonlítás lehetőségeivel, mert ezzel is védi és erősíti a Kárpát-medencei magyar kulturális örökséget, ami egybeesik a magyar nemzetpolitika törekvéseivel. Ennek a ténynek a funkcionális szerepét, akárcsak eszköz jellegét hangsúlyozni szükséges a hungarológia fogalmának újabb értelmezésében és hatásértékének keresésében. Akárcsak az oktatás- politikában és -szervezésben is, mely a méltányos együttélés kilátásait és távlatait hivatott biztosítani az integrálódó közép-európai, tágabb értelemben pedig az integrálódó európai közegben. JEGYZETEK 1 Az aktuális és sokrétű témához kapcsolódó szakirodalomból most kiemeljük Az interkultu- rális kommunikáció aspektusai című tanulmánygyűjteményt (Szerk.: Simigné Fenyő Sarolta és koll., Miskolci Egyetemi Kiadó, 2010), amely elsősorban azt a kérdést részletezi, hogyan definiálható az in- terkulturalitás paradigmája modern vizsgálati eszközökkel. 2 Az idézett kísérőlevél 2010. július 12-én kelt. 3 Görömbei András: A Kárpát-medencei magyar tudomány jellege és távlatai. In Magyarmagyar interdiszciplináris kutatások, intézményi együttműködések lehetősége. MTA, Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága, Budapest, 2010, 14. 4 Az MTA köztestületi tagságának létszáma a Kárpát-medence országaiban a 2009-es adatokat figyelembe véve a következők voltak: Románia - 523 fő, Szerbia - 185 fő, Szlovákia - 131 fő, Ukrajna - 110 fő.
