Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - TÁRSADALOM, KULTÚRA - Alabán Ferenc: A hungarológia szintjei és perspektívái IV (tanulmány)
62 SZEMLE vizsgálatok eredményeit is hasznosítja. Görömbei András állapítja meg ezzel kapcsolatban: „Az eszmecserék során körvonalazódott a támogatási rendszer új modellje, amelyben fontos szerepet kap az előre meghatározott kritériumok alapján kiemelt projektek támogatása, a kutatási hálózatépítés interdiszciplináris jellege, valamint a magyarországi és a környező országbeli intézmények együttműködése.”3 A tervezett kutatási modell a következő szinteken és fokozatokban valósulhat meg, miszerint a változás hatása további területekre is kiterjed: Magyar-magyar kapcsolatok (többközpontúság és hálózatosság felé való elmozdulás A „határtalanítás” következmény (a nemzeti és regionális összetartozástudat erősödése) Kárpát-medencei magyar kutatási programok létrejötte (a nemzeti tudat pozitív irányú formálása ) Európai szintű helytállás (nemzetközi versenyképesség elérése)- szintek- fokozatok elérése)- integráló hatású tervek Ahhoz, hogy a felvázolt célok megvalósulhassanak, több nehézséget szükséges meg-/feloldani. Alapvető különbségek vannak ui. az egyes határon túli kisebbségek tudományos helyzetét és feltételeit illetően. Például a romániai magyarság kiterjedt kutatói intézményhálózattal rendelkezik, több száz aktív kutatóval, míg a szlovákiai magyar kutatók jóval kevesebben vannak, Szlovéniában és Horvátországban pedig szakterületenként csupán egy-két magyar kutató működik. A statisztikák pontosan számon tartják a Kárpát-medencei országok magyar kutatóinak tudomány- területi megoszlását és a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tag-sá- gát is.4 Az adatbázisok azonban csupán azokat a különbségeket jelzik, amelyek a létszámokból adódnak, nem jelölik viszont azokat a kutatási témákat és prioritásokat, amelyek eltérőek az anyaországitól és az adott állam többségi nemzetétől. Ezek a különbségek bizonyos értelemben korlátokat is jelentenek azt illetően, hogy a határon túli magyar tudományosság részeit, intézményeit, egyéni kutatóit - szakterületekre osztályozva - rendszerbe lehessen foglalni, szorítani. Az eredményeket felmutató kutatók, csoportok és intézmények sajátosan kapcsolódhatnak a magyar tudományossághoz, s amellett határozott igényük van saját lényegük definiálására. Az itt megmutatkozó különbségek és feltételek miatt is problematikus az osztályozás és besorolás, még inkább a közös programokba való tömörítés lehetősége. A gyakorlat azt Magyar tudományos kutatások
