Irodalmi Szemle, 2011

2011/10 - GYERMEK, IRODALOM - Kovács Lajos: Az x írónemzedéktől az alfa olvasógenerációig (tanulmány)

58

Kovács Lajos

ne, meg az akcelerációs diákszerelem-zürzavar dobálja a homokbombákat. És itt következik ezeknek a kamaszoknak a kimondatlan kérdése: kikről szól a mese / a történet? Ezt rosszkedvűen mondom: egy nagyon unalmas, szereptelen felnőtt világról. Megértő percanyukák (Balázs Ágnes Lufi-történetei), még mindig újságolvasó apukák (Vitkolczi Ildikó és mások) mellett a felmentő sereg a gyerekké vissza- lényegült nagyszülők bölcselkedő csoportja - amúgy jobb sorsra érdemes könyvekben. Még kevesebb történet szól a hibáinkról, a kínjainkról, a megszégyenülé- seinkről. A magányos Lenkákról. Szegedi Katalin észrevette, hogy a Lenkák egyike éppen ilyen. Ilyen jól láthatóan vesztes, és ilyen láthatatlanul érdekes. Ez az a Lenka, aki folyton hallgat a fájdalmáról. Mennyi olvasója lehetne neki is! Talán meg kell mutatni őket egymásnak.

Könyvtárosok kérdezték már tőlem nemegyszer: miért szégyelljük a krimiolvasókat? Csak Babitsnak szabad megbocsátanunk, hogy áldozott a bűnözés oltárán? Vagy kicsit közelítek: a fantasy (sci-fi) nem ilyen idegenkedéssel kikerülgetett müfaj-e még mindig a mag(v)as irodalomban? Én kedveltem Mikó Csaba nagy nekifutását a Tükörváros titka olvasásakor: van itt hősöket elbuktató fatális tévedés, ármány és szerelem, de bőséges alattomosság és kegyetlenkedés is - hogy legyen miért hinnünk a tévedéseikben is tiszta, lázadásaikban is őszinte hősökben, vagyis odaképzelt önmagunkban! Jólesz György már említett Összetört meseje pedig két távoli kultúra ironikus „világmeséje”-ként hat - a világzene mintakövetéseként, ahol ezer szállal bogozódnak össze a mesekultúrák hagyományai. A mai gyerekszereplő egy tegnapi egydimenziós meséből csetlik-botlik át a közeljövő globalitásába. És ez mind itt van, együtt - fogyasztásra kínálva.

Én meg azt akarom kikiáltani, hogy keveslem a nagyobbakat nem szájbará- gott intelmekkel megtaláló útravalókat - mint amilyen Gion Nándor hagyatéka, aki társalkotóként bízta a kamaszokra a történeteit.

Ide kívánkozik egy másik gondolat. Elterjedőben vannak a páros együttműködések. Janikovszky-Réber-magasságok teremtették a mércét. Egyelőre azt merjük mondani: ígéretes, ahogyan a Berg Judit - Agócs írisz vagy a Hohol Ancsa - Boris Juli páros összedolgozik a Maszat-mesékben, illetve a 7e/7«i-köny vekben a kicsinyekért. Bagossy László és Takács Mari A sötétben látó tündére kiugró példája az ilyen együttműködéseknek. (Az én kedvencem a Lackfival egyenrangú alkotótárs, Molnár Jacquline.) Néha író és grafikus eggyé válik, mint Dezső Andrea a Mamuska című nemzedék-átrajzoló emlékkönyvében. Ebben az „audiovizualitás- ban” az örökifjú Marék Veronika nemcsak példa, de maga a folyamatosság.

És itt már nemcsak a műfajok, hanem a közlés könyvtári ETO szakrendszerei is összemosódnak. Egyelőre nyers kategóriaként mondom/kérdezem: megteremtődőben van az ismeretterjesztő szépirodalom fából vaskarikája!? Hozott anyagként kezdődött (Állati természet sorozat Milánóból, Mi a művészet? Barcelonából, Mesél a festmény sorozat angolszász nyelvterületről), de már vannak hazai példák. Említhetem friss élményként Bosnyák Viktória — Spote Stasy Budapesti kis boszor