Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - GYERMEK, IRODALOM - M. Csepécz Szilvia: Macerák a gyermek(b)irodalomban (esszé)
Macerák a gyermck(b)irodalomban 47 anyaghoz tartoznak. Csak, szerintem, túl későn. S nem csupán azért, mert már küszöbön a felvételi, hanem mert például egy Tőzsér Árpád-versciklus megértéséhez szükséges (lenne) a modem kori líra sajátosságainak taglalása, a megfelelő verselméleti „alapozás” (értelemszerűen a kortárs próza nyelvezetének esetében is). Ami viszont már egyfajta folyamatot feltételez, és nemigen fér bele, mondjuk, alkalomadtán negyven-negyvenöt percbe. Plusz magyartanár legyen a talpán - vannak ilyenek, tisztelet nekik! -, akinek szűkös tanrendjében még ilyesmire is jut energiája... A lehangoló képet csupán kissé árnyalja, hogy néhány gyerek mindennek dacára mégis szívesen olvas, sőt könyvtárba is jár. Az ismét más kérdés, hogy milyen könyveket választ. Az ifibestellerekre teljes szerzői iparág épült, korosztályok szerint. A legfiatalabb olvasók a Geronimo Stilton-féle, Rágcsáliában és azon túljátszódó, képregényszerű hatást keltő Mulatságos történetek sorozatot, s a hozzá hasonló kiadványokat kedvelik, a felsős tinik pedig Thomas Brezina és Meg Gabbot könyveit, illetve a Witch manga-varázslólányainak kalandjait. De - ebben a közegben pozitív példaként - J. K. Rowling Harry Potter-kötetei is állandóan közkézen forognak, ami egyértelműen jelzi, hogy nem a könyv terjedelme a döntő, hanem — természetesen a téma mellett - a szöveg stílusa, pontosabban ritmusa. Ami minden esetben filmszerűen pörgős, rövid mondatokkal és jellemzésekkel, gyakori, lényegre törő párbeszédekkel. A puszta szövegben is van valamiféle képregény-jelleg, talán nem véletlenül. A képregények is a gyerekek és a fiatalok között a legnépszerűbbek, s a klasszikusok kétes jutalma esetükben is a megfilmesítés. Idevágó példa Garfield, a rőt bundájú, túlsúlyos és cinikus macsek (szülőatyja Jim Davis). Rövid, de velős buborékszövegeinek nagy rajongója vagyok, azzal együtt, hogy egy poénhoz három képkocka éppen elég. A belőle — róla készült rajzfilmsorozat vagy az egész estés filmek pontosan ezt a hatást negálják. Ha már a képes füzetecskékhez keveredtem, kikerülhetetlen a gyermek- és ifjúsági folyóiratok fontosságának megemlítése is. A saját gyereknyelvükön való ismeretterjesztés, a kreativitást fejlesztő szórakoztatás és a sulik életéről szóló híradások mellett nem elhanyagolható bennük a kortárs gyermekirodalom jelenléte sem. Szlovákiai magyar viszonylatban jelenleg - a felső tagozatosok éppen újjáalakuló-félben levő lapja, a szocialista érából mondhatni változatlan formában és tartalommal ránk maradt Tábortűz mellett - egyetlen ilyen jellegű folyóirat van, a tanévente tízszer megjelenő Tücsök. Az óvodások és kisiskolások lapja tartalmas, színes, változatos, ám sajnos mégsem jut el minden magyar anyanyelvű óvodás és kisiskolás kezébe. Nem tudják megfizetni a szülők, mondják a pedagógusok, s van, ahol maga a tanintézmény sem, legalább egyetlen példányt... Fura egy érvelés. Az éves előfizetés ugyanis körülbelül egy középkategóriás gyermekkönyv árának megfelelő összeg. De - a témánál maradva - sok helyütt az iskolai könyvtárak fejlesztésére sincs pénz. Holott könyvvásárlásra ugyanúgy lehet pályázni, mint az interaktív táblákra. Félreértés ne essék, semmi bajom a számítógépes világgal, sőt az lenne az igazi, ha egy gyereklap bizonyos területeken az internetes aktivitás lehetőségét is kihasználná (vannak gyermekeknek készített folyóiratok, ahol ez jó ideje már természetes). Annyi bizonyos, hogy innovatív hozzáállás nélkül egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülhetnek a könyv- és lapkiadók, aminek egyenes következménye lehet, hogy mind kevesebb emberi léptékű, értékeket kínáló könyv jelenik meg.
