Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - SZEMLE - Sándor Zoltán: A szerző és a műve (Fekete J. József: Elmélet helyett: koreográfia)
SZEMLE 73 azt sugallná: sötétség nélkül a világosság nem érzékelhető, a kettő egyensúlyát kell megtalálni ahhoz, hogy szemünkkel, szívünkkel, lelkűnkkel látni tudjunk, s megmaradjunk embernek. (AB-ART, Ekecs, 2010) Z. NÉMETH ISTVÁN A szerző és a műve Fekete J. József Elmélet helyett: koreográfia. Újabb Szentkuthy-olvasatok című kötetéről A magyar irodalom előkelő idegenjeként aposztrofált Szentkuthy Miklós magánélete és életműve közötti kapcsolat felderítése, a lehetséges párhuzamok és kölcsönhatások feltérképezése képezi Fekete J. József Elmélet helyett: koreográfia. Újabb Szentkuthy-olvasatok című kötetének tárgyát. „Kétségtelen, hogy a művész az utókor előtt először és utoljára csak műveivel nyerheti el az elismerést, de éppily kétségtelen, hogy ha az irodalomtörténet igazán történelmi módon gondolkodik, úgy az író élete is alkotásnak kell, hogy számítson...” - állította a téma kapcsán maga Szentkuthy. A vizsgált szerző munkásságával foglalkozó korábbi köteteivel ellentétben, amelyek többnyire az íróra koncentráltak, Fekete J. József ebben a müvében mindenekelőtt az emberre fókuszál. Arra a komplex hús-vér teremtésre, aki a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb, minőségében és mennyiségében egyaránt páratlan életművét hozta létre, a botránykőnek számitó Praetői a Szent Orpheus Breviáriumán keresztül az álarcokban írt müvészportrékig. Bár azt vallotta, hogy „élni nem kell, írni kell”, Szentkuthy Miklós totális életet élt. írói munkamániája mellett huszonhat év alatt három iskolában adott elő, tanári hitvallását a következő két fogalom emlitésével foglalva össze: Jézus és Freud - „vagyis a tanár szereti a gyerekeket és egyben ismeri a gyermeklel- ket”. A diákjai által Fityó tanár úrnak becézett „vad moralista” a vezeklést jobbára az elmélkedés és az irodalom térfelére szorítva, a nagyvilági életből sem maradt ki: habzsolta a művészeteket, élvezte a jó cigarettát és a jó italt (innen származik a Szeszkuthy becenév), és romantikus kalandok reményében női társaságban nagy előszeretettel udvarolt (ebből a tulajdonságából ered a Szexkuthy meghatározás). Fekete J. József Szentkuthy diákjainak a tanárukra való visszaemlékezéseire, alkalmi jellegű esszékre, vitairatokra, korabeli levelekre és naplóbejegyzésekre alapozva, élvezetes stílusban rajzolja meg Szentkuthy említett emberi vonásait, akárcsak apakomplexusát, szüleihez való viszonyulását, Szerb Antallal fenntartott kapcsolatát, Hamvas Béla és Kemény Katalin elleni kirohanását, a kezdő Vathy Zsuzsa felkarolását, és az őt mesterének választott Bálint Péterrel folytatott levelezését. A mindenkori alkotó egy adott korban, adott gazdasági, kulturális, politikai, társadalmi és szociális körülmények között él. Az adott helyzet valamilyen formában mindig visszaköszön a műből, még akkor is, ha az alkotó távoli vagy