Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 12. (napló)
18 Kulcsár Ferenc meri, hogy ez józan ésszel elképzelhetetlen, ti. az, hogy a szervetlen anyagból szerves anyag váljon; vagyis ön (ős)levében fő mindmáig. * A nyelv, a beszéd, a szó anyagtalan jelenség, ezért ezen a ponton - is - csődöt mond az összes evolúciós eredethipotézis. Schopenhauer szerint a nyelv csodája által az ember a múlt és a jövő látója és tudója, mintegy az élet határainak szétrobbantója. Az ember úgy van megalkotva, hogy már a jövőbeni éhség éhessé tegye, azaz időtlen vagy örök jelen idejű, mert mindig van, mert ő a mérleg és a súly is. Heidegger szerint a nyelv beszél, s e beszéd által a nyelv a lét háza, másrészt a nyelv, a beszéd teremtés is, abban az értelemben, hogy a néma világhoz beszédünk hozzáteszi a hangzó világot, vagyis szavaink által megnyilatkozik a néma teremtés, a min- denség mintegy társalgásba kezd: élővé, emberivé válik; hominizálódik a gondolatból szőtt és szavaktól ittas téridő. A nyelv, amelyről Karel Čapek azt mondja, eddigelé még senki nem tudott róla mindent, egyre itt magaslik előttünk, folyvást várakozón, titokzatosan és élettől duzzadón, messzi távlatokat sejtetőn, szóval ez a nyelv, amely Isten, a lélek lélekzése (így, „k”-val, azaz helyesen, szemben a nyelvtan téves ,,g”-jével!), mondja Kosztolányi, nem kevesebbet sejtetve, mint azt, hogy a nyelv az Élet feltétele, pontosabban maga az élet, mely a Szentírás szerint kezdetben vala, vagyis őáltala, az Isten szava által lettek mindenek: Őbenne vala az élet, s az élet vala az emberek világossága. Ugyanezt mondja Václav Havel is: amikor a legfontosabb könyvek egyikében ez áll, Kezdetben vala az Ige, akkor ebben a könyvben ez azt jelenti, hogy minden teremtés forrása az Isten szava. De nem áll-e ez átvitt értelemben minden emberi cselekvésre is? Nem a szó a legsajátabb forrása-e annak, ami vagyunk, sőt maga az alapja az űrbéli Lét ama formájának, amelyet embernek hívunk? A szellem, az emberi lélek, önmagunk tudatosítása, általánosítási és fogalmi-gondolkodási képességünk, az a képességünk, hogy a világot világként és nem saját környezetünkként értelmezzük, és végül, hogy a halál elkerülhetetlenségének tudata ellenére élni tudunk - nem közvetíti-e mindezt, sőt nem teremti-e meg mindezt az Ige, a Szól Az az Ige, az a Szó, az a Nyelv, mely Pilinszky János szerint is olyan „filozófia”, mely valóban világosságot teremtett bennünk, körülöttünk s közöttünk, s a mindenség magára ébredését jelentette és jelenti. Létrehozhat-e ilyen csodát az evolúció, mely szerint a holt anyagból lett az ősleves, abból a protoplazma, majd az őssejt, a férgek, a halak, a kétéltűek, csúszómászók, emlősök, félmajmok, majmok, emberszabású majmok, ősemberek, emberek. De miért léteznek ezek egyedenként ma is, s az ember miért nem fejlődik tovább még magasabb rendűvé - kérdezhetnénk. De nem kérdezzük, mert hisz- szük, hogy a nyelv nem az állati „vauvau”-ból lett emberi szóvá, hanem valóban isteni kegyelem, valóban isteni adomány, s nemcsak az ember, hanem az egész teremtés újjászületése. „A nyelv szellemi erejével az idő és a tér minden egyes tartományát átjárja és elrendezi - mondja Pilinszky. - S külön gyönyörűség, hogy szavaink egymás közt is kommunikálnak, mintegy revelálva a mindenség folytonosságát és szüntelenül egymásba játszó összefüggéseit.” Igen, az ember a nyelv kegyelme által - szemben az ál
