Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - SZEMLE - Bedecs László: Egy szoknya, egy nadrág (Rakovszky Zsuzsa: VS)
Szemle sz Egy szoknya, egy nadrág Rakovszky Zsuzsa VS című regényéről A szenvedélyeket és a vágyakat, legyenek azok bármilyen szokatlanok vagy akár bűnösök is, lehetetlen kioltani - legfeljebb elfojtani lehet őket, de a parázs mindig izzani fog, és abból bármelyik pillanatban fellángolhat a megváltó vagy pusztító tűz. Valahol ezen a ponton ért véget Rakovszky Zsuzsa első, 2002- ben megjelent regénye, A kígyó árnyéka, de az ebben megjelenő súlyos etikai probléma láthatóan nem hagyta nyugodni az írónőt, mert új, immár harmadik regényében ugyanide tér viszsza, igaz, más oldalról közelítve a kérdéshez. A kígyó árnyékának főhősnője ugyanis még azon igyekezett, hogy a 17. század társadalmi és vallási korlátozásai miatt, különféle önfegyelmezési stratégiák segítségével tolja el magától valódi vágyait, az apja iránti szerelmét, a VS főhősnője azonban már arra törekszik, hogy elfogadtassa homoszexuális vágyait a környezetével, hogy szabadon és boldogan élhessen - férfiidentitással, férfi módra. A új regény külön érdekessége, hogy valós történetet beszél el naplójegyzetekben és önéletrajzi feljegyzésekben, méghozzá nagyon is ragaszkodva a valós életrajti tényékhez. Hiszen a magát Vay Sándornak mondó, de Vay Saroltának született grófnőt az irodalomtörténet is számon tartja, összegyűjtött írásainak tízkötetnyi gyűjteményét a jobb könyvtárakban bárki megnézheti, életrajzát a lexikonokban elolvashatja. Rakovszky Zsuzsát azonban nem az életrajz érdekli, hanem az, ami a lexikonokból biztosan kimarad: vajon a társadalmi és természeti, avagy a regényekben sokszor emlegetett isteni törvények megsértése, vagy finomabban fogalmazva: kikezdése, vajon milyen külső és belső okokra vezethető vissza, és milyen következményekkel jár? Szükségszerbe, hogy az ilyen kalandokat, szerelmeket tragédiák, meghasonlások, hazugságok és megrendítő csalódások szegélyezzék? 1889-ben vagyunk: a magát Vay Sándornak kiadó nő, okirat-hamisítás vádjával, és egy meg nem adott kölcsön miatt a börtönben ülve várja a tárgyalást és az ítéletet, de közben naplót ír, leveleket ír, verseket ír, sőt az őt vizsgáló orvos kérésére az élete történetét is megírja. Ez utóbbi szöveg a regény mintegy felét teszi ki, és ugyancsak eszünkbe juttathatja A kígyó árnyékának elbeszélőjét, aki szintén önéletrajzot írt, önvizsgálatot tartott, és ugyancsak a saját nézőpontját engedte megnyilvánulni - a regény más fontos szereplőjéét nem. Hasonló történik itt is: Vay önmaga meg-ér- téséért és elfogadtatásáért folytatott küzdelmében teljességgel elfelejtkezik
