Irodalmi Szemle, 2011

2011/8 - VÁLTOZÁS, VÁLTOZATLANSÁG - Filep Tamás Gusztáv: Adatszerűség, empátia (jegyzet G. Kovács Lászlóról)

Adatszerüség, empátia 69 akkor készen vannak, amikor a „szerzőjük” még nem is tudja pontosan, hogyan fog­ja befejezni őket. Az is előfordult, hogy Laci efféle munkája közben, valamely köz­épület lépcsőjén vagy lépcsőfordulójában kapásból, fejben fordított le nekem egy lexikonszócikket - én guggoltam és írtam, amit diktált amelynek adataira ha­laszthatatlanul szükségem volt. Nem tudok sem csehül, sem szlovákul, nem olvashattam azon munkák ere­detijét, amelyeknek magyar változatát az ő átültetésében olvashattuk magyarul. így csak másoktól, hozzáértő emberektől tudom, mennyire kongeniálisak. Azt viszont magam is látom, hogy mindig világos, pontos, ha kell, levegős, ha kell, veretes ma­gyar szövegek kerülnek ki a keze alól; a nehezebben értelmezhető passzusokhoz, főképp filozófiai vagy történeti hátterük megvilágítása céljából, gyakran fűz értel­mező lábjegyzeteket. Fordításainak egy része számomra szakmailag is nélkülözhe­tetlennek bizonyult, így például Miroslav Kusý nem egy esszéje vagy Dušan Kováč Szlovákia története című munkájának általa jegyzett fejezetei, s más, kisebb szöve­gek is. A leginkább hozzá illő szerző viszont, úgy látom, félig-meddig szépíró: Pat­rik Ourednik; aki olvasta esszéregényét, az Europcanát, megsejthet valamit G. Ko­vács László egyelőre csak tartós személyes együttlét során megismerhető történet- filozófiájáról is. Szívesen dolgozik több műfajban, sok elszórt, alkalminak szánt jegyzete, cik­ke, részkronológiája van, interjúkat is készített. Nagy hiányosságnak tartom, hogy esszéiből, tanulmányaiból, kritikáiból és cikkeiből egyetlen válogatás sem jelent meg máig. Úgy tudom, hogy ez részben az ő hibája is, kiadói fogadókészségben nem lett volna hiány. Valószínű, hogy Laci nem is gyűjtötte össze ezeket a dolgo­zatokat, arra pedig, hogy kötetbe szerkesztésükkel bíbelődjön, talán sajnálta az időt. Mindig a következő munkáját tartja fontosnak; egyébként is az ismeretvágy vezér­li - azt hiszem, magát az írást nyűgnek találja. Monográfiára való anyagot gyűjtött össze egy-egy témában, például a modern képzőművészet és irodalom sok képvise­lőjéről, hogy aztán egy pár flekkes cikkben számoljon be róluk. Ez így gazdaság­talannak látszik; viszont nemigen van bizonytalan vagy támadható állítása. Ezeket az elheverő szövegeket fontos lenne fölajánlani a közösség számára. Ha például engem, mint élete jó részét az Országos Széchényi Könyvtárban töltő embert arra szólítana fel valamelyik kiadó, hogy segítsek összegyűjteni ezeknek a szövegeknek egy kötetnyire rúgó hányadát, nem haboznék igent mondani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom