Irodalmi Szemle, 2011

2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Benyovszky Krisztián: „ ...kezded éppen olvasni ” (tanulmány Italo Calvinóról)

„..kezded éppen olvasni

57

nem hatnak úgy, mintha véletlenül lennének ott, ahol vannak; jelentéssel telítődnek, akár egy beszélgetés részei, akár egy jelekből és jelképekből álló emlék” (154.). A tárgyak jelekké való átalakításának gyakorlata a paranoiás olvasó kényszeres világértelmezését idézi, aki minden elékerülő dolgot saját élethelyzetére vetített ki.

Ugyanebben a fejezetben Olvasó nemcsak Ludmila szobáját olvassa, hanem - miután végre egymás karjaiban kötnek ki - a lány testét is: „Olvasónő, most hát téged olvasnak. Tested beható olvasás tárgya, működnek a tapintás, látás, szaglás információs csatornái, s az ízlelőszemölcsök szintúgy szerephez jutnak. Kiveszi részét a hallás is, figyeli lihegésedet, kis sikolyaidat” (166.). Ludmila is hasonlóan jár cl: „Ezenközben te is olvasás tárgya vagy, Olvasó: az Olvasónö szemlét tart a tested fölött, akárha egy tartalomjegyzéket böngészne át...” (uo.). Calvino ezt követően egy végtelenül szellemes és szórakoztató gondolatmenet keretében von párhuzamot test és könyv, olvasás és szeretkezés között. Legszívesebben az egész szakaszt idemásolnám, de terjedelmi okokból erről kénytelen vagyok lemondani. Szeretném viszont ráirányítani a figyelmet arra, hogy ezekben az „olvasáserotikai” jegyzetekben ott rezonálnak Uzzi Tuzzi professzor testtel való olvasásának tapasztalatai is. Igaz, őt másfajta szenvedély hajtotta, mint hőseinket, s előadásával egy valódi, nyomtatott szöveg jelentéseinek igyekezett testi nyomatékot adni, testének kommunikációs médiummá való átlényegülése azonban nagyon közel áll a szerelmesek testbeszédéhez.

Hogyan végződik?

Ahogy haladok előre a folyamatos újraolvasás kísérte írásban, s vágom az újabb és újabb csapásokat, melyeket aztán megpróbálok ösvényekké kitaposni, egyre több irány (mellékösvény, átjáró, kerülőút) körvonalazódik előttem, amit, úgy érzem, legalább annyira érdemes és indokolt volna bejárni, mint az eddigieket. Egyre nehezebb ellenállni a kísértésnek, ezért, mielőtt még az eddig türelmes olvasó egymásba futó és egymást keresztező vonalak hálójában kezdené érezni magát, befejezem. A testiség további előfordulásairól, az érzékterületek egymásbaj átszásáról és a fordításelméleti tanulságokról legközelebb. Jó ürügy ez arra, hogy majd egy téli éjszakán, nem félvén szélvésztől s szédülettől, újra visszatérhessek hozzád, kedves Olvasó és Olvasónő.

P. S.

Az Utazót könyvtárból vettem ki. Jóllehet az online katalógus azt mutatta, kölcsönözhető az egyedüli kincstári példány, mégsem találtam ott a polcon. Sem a C, sem az I betű alatt. A szlovák könyvek között is megnéztem, hátha valaki elkeverte, de eredménytelenül. No, ezt is ellopták, várható volt. Aztán kifelé menet véletlenül egy addig nem sok figyelemre méltatott sarkon akadt meg a tekintetem. Igazából egy