Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Benyovszky Krisztián: „ ...kezded éppen olvasni ” (tanulmány Italo Calvinóról)
„..kezded éppen olvasni” 49 van, azt hiszem, nagyon jól ismeri ezeket az ellentmondásos érzéseket, és megérti Cavedagna doktor nosztalgikus vágyódását. Hozzátenném azonban, hogy hivatásos olvasónk nem beszél arról az örömről, amely a szerkesztőt fogja cl egy kiváló kézirat átolvasása után, mert arra gondol: lesznek még néhányan, akik az ö közvetítő munkájának köszönhetően részesülnek majd hasonló élményben. A kisajátító olvasó Az előbbihez hasonló olvasói magatartást tükröz a regényben Olvasónö (Ludmila) húgának, Lotariának a példája. Annyi különbséggel, hogy a müveit, széles látókörű, éppen ezért nyitott Cavedagnával szemben az ő befogadói horizontja behatároltabb és merevebb. Megvetően beszél nővére „tótlen, passzív, regresszív” (198.) olvasási szokásairól, arról, hogy az mindent elfogad a szerzőtől, és semmin sem akad fenn a szövegben. Ő ellenben mindig valamilyen határozott előfeltevésből közelít a szöveghez; tudja, hogy mit keres, s azt általában meg is találja. Használatelvü olvasásmód az övé, mely irodalmon kívüli szempontoknak rendeli alá a recepciót - ami pedig könnyen vezet oda, hogy nem engedi érvényre jutni a szöveg igényét. Lotaria kisajátítja a regényeket, elméleti tézisek demonstrációs eszközévé fokozva le azokat. Egy szerző szempontjából ez a müvek teljes elidegenedését vonja maga után: „...ha az ö szemével nézem a könyveimet” - mondja Silas Flanery -, „nem ismerek rájuk” (198.). A lány által vezetett olvasókör elszánt és harcias tagjaiban a pszichoanalitikus, a marxista, a strukturalista és a feminista kritikusok paródiáját rajzolja meg Calvino, pontosabban ezen keresztül bármilyen elméleti szempont szűklátókörű és gépies alkalmazását. A gúnyrajz Lotaria számítógéppel végzett szövegvizsgálatában csúcsosodik ki, mely bizonyos szavak gyakorisági mutatója alapján következtet a mü mondanivalójára: „Valójában mi egyéb az olvasás, mint bizonyos témák periodikus visszatéréseinek, formák és jelentések makacs újra és újra feltűnésének a regisztrálása? Az elektronikus olvasás jelzi az előfordulások gyakoriságát, s elegendő végigfutnom a jegyzéket, máris tudom, milyen problémákat vet fel a tanulmányozandó könyv” (199.). Ezzel teljességgel elveszik az olvasás személyes és élményszerü dimenziója, a mü mint esztétikai objektum helyébe egzakt adatokból felépülő fantomok lépnek. Uzzi Tuzzi, a testtel olvasó Amikor ma olvasásról beszélünk, általában néma, magányos tevékenységet értünk alatta, melynél a szemnek, a látásnak van kitüntetett szerepe. A művelődés- és kultúrtörténetből azonban tudjuk, hogy az antikvitás nagy részében felettébb ritka eseménynek számított ez, és az általános gyakorlat - még az írásbeliség kezdeti időszakában is - a nyilvános és hangos olvasás volt, ahol sokkal nagyobb szerep jutott
