Irodalmi Szemle, 2011

2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Benyovszky Krisztián: „ ...kezded éppen olvasni ” (tanulmány Italo Calvinóról)

BENYOVSZKY KRISZTIÁN

„...kezded éppen olvasni”

Formás külső, élénkpiros viselet a karcsú derekat átfonó kék övvel, ellenállhatatlan hang, sugárzó latinos szellemjátékosság és érzékiség - sokakat elcsábított. Akik csak egy kicsit is közelebbi ismeretségbe kerültek vele, azoknak szomorú volt azután a kényszerű búcsú. Nem volt gőgös vagy rátarti, mindenkinek egyformán megnyílott, aki hajlandó volt elfogadni őt olyannak, amilyen. Sokan pályáztak rá, s tettek is azért, hogy megszerezzék; még többen, a habozok és félénkek, csupán sóvárogtak utána, s nekik csak egy reményük maradt: hogy a véletlen vagy az isteni kegyelem összehozza majd őket Vele a Múzeum körúton, valamelyik aluljáróban vagy egy félreeső utcában. Erre azonban az idő előrehaladtával egyre kevesebb esély mutatkozott.

És a napokban, több mint húsz év bujkálás után, váratlanul újra megjelent a nyilvánosság előtt.

Alig hittem a szememnek, amikor rábukkantam az erről tudósító cikkre a hálón. Külseje megváltozott, kicsit erősebb lett derékban, veszített hajlékonyságából, fazont is váltott (a kihívó vöröst diszkrét szürkére cserélte), de tagadhatatlanul ő volt az, a neve és a címe nem változott - Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó.

Azt hiszem, kevés olyan regény van, melynek újrakiadását annyian és annyira vártuk volna, mint az Utazóét. Hány és hány irodalombarát esett miatta végső elkeseredésében a könyvlopás bocsánatos bűnébe. Antikváriumok polcain hiába kerestük hajlékony, vörös gerincét, meg kellett elégednünk az egyre hosszabb várakozólistákra való feliratkozással (Nota bene: a megjelenéssel szinte egy időben 9900 forintra kúszott fel az ára egy használt példánynak az egyik online könyvkereskedés honlapján!) A szerencsésebb könyvtárakban is csak kevés példány volt belőle, s még azok száma is, az említett okokból kifolyólag, lassan, de biztosan apadt. Fénymásolatokban, később szkennelt változatokban élt tovább. Ez persze nem helyettesíthette a Könyvet, csak kényszermegoldás volt.

Hogy mi az oka ennek a rajongásnak?

Válaszul e kérdésre csupa reklámszlogennek ható - olcsó és semmitmondó - jelzőkkel teli állítást tudnék megfogalmazni a könyv eredetiségéről, összetéveszt- hetetlenségéről, olvasmányosságáról, meghökkentő fordulatairól és arról, hogy a legkülönfélébb olvasói igényeket képes kielégíteni. Úgy érzem azonban, hogy itt indokolt az effajta minősítés, és teljes mértékben aligha megkerülhető e fogalmak használata. Minduntalan azon kapom magam írás közben, hogy én is át-átcsúszom a kultikus beszédmód stílusregiszterébe, ami egyébként meglehetősen távol áll tőlem. Úgy látszik, ez is az olvasás természetéhez (hatalmához?) tartozik, hogy vannak könyvek, amelyeknél nem tudjuk megtartóztatni magunkat, s a higgadt érvelésen rendre felülkerekedik a magasztalás hangja.