Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Kulcsár Ferenc: Látogatók (vers)
44 Kulcsár Ferenc kamionok zúgnak a város légcsövén át, s a másik szomszéd lázasan keresi a vénát. O, öreg este lévén, kik elbóbiskoltak a tévén, felriadva aludni iszkolnak, a holnaptól hajtva-űzve, a jövőbe, mint írógépbe papír, szorosan befűzve, ki tudja, mit írnak egy őrült napon rájuk, s milyen becses az irhájuk. Este van, este van: ki-ki nyúgalomba! Mosolya függönyét társam félrevonja: szomorúfüzágak, pálmák, cipruslombok - vénséges-vén gondok - árnyai hullnak a könyvekre, véremben a piros ünnepekre, a kifogyhatatlan könnyekre mélyemben, mai éjemben... ...Asztalomon álmát a kék glóbusz útlevélként szétszakítja hirtelen, s Aatór-talanul pörög: „Ez francia, ez hindu, ez etióp, ez görög, orosz, magyar, skót, kínai, katalán... Ez ér, ez patak, ez folyó, ez óceán, ez vízesés, s ez itt razzia éppen — ilyen tengermély-kékben -, kontinensek morajlanak, fénylenek, a bánat földrengései, a szomorúság csillogó kései, a magány Mont Blanc-csúcsai, a gyönyörűség csecsei, az éhezés kiömlő lávái, a falánkság betörő lárvái: itt vannak körben az apokalipszis lármái... Ellenkezem - a kékre vert glóbuszt asztal alá teszem, ellenkezem az istenséggel, kényszerzubbonyát rám varrta ma éjjel, erőszakkal rám kényszerítette, megkötözött testemet a pusztába kitette, énekeljek, mint a sakál dögmadarak sivatag-asztalainál... Ellenkezem, eszméletem mást akar, e pont itt, nézd a glóbuszon mit takar: ez itten a lélegző anyaföld, kisleányod éppen napsugarat ölt, iskolába betűt vetni megy: nyíló rózsákat lépeget, igaz ibolya két szeme, szabadság a lehelete... Éjfél után elmegy a barátod. Az ablakon át látod az elégett benzin gázmaradékát, s a neonfényes járdán megpillantsz egy békát, komótosan ugrál, tekinget, mintha lesne minket. Föl-fölvartyog, ki tudja, mit keres. Meg-megáll, sunyit... Varangyos lehet. ...Magamra maradtam hirtelen, Istenem, virrasztók a glóbusszal ma éjjel! Didergőn nézek a szobámban széjjel, nagyobb e szűk odú, tágabb, mint a föld, elfér e kuckóban mind, aki öldökölt, mind, aki gyászolt, mind, aki ölelt, mind, aki társra, mind, ki otthonra lelt, mind, akit védett a vérző történelem, mind, akit csonttá rontottál, Istenem, ezer évek boldog s tébolyult holtjai, rókái, csókái, habzó ordasai, láncról oldott, ránk szabadult ebek... ó, szívem riadtan megremeg,
