Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - N. Tóth Anikó: Nem véletlen találkozások a szövegtengerben (beszélgetés Péterfy Gergellyel)
32 N. Tóth Anikó nem fog elválni. Tehát nem egy másik regény lesz a nyomtatott, de egy csomó minden más lesz benne. Most éppen ezt írom, de ezt már nem olyan rendszerességgel.- Erősen vonzódsz a térképekhez. Fontos szerepet játszanak a térképek a Halál Budán ba/í is, a Pannon mesében is. Érthetjük persze metaforikusán: a szöveg mint térkép olvasható. A Pannon mesében például háromdimenziós térképről van szó, nem síkban, absztrakcióként, hanem a domborulatokat térben is érzékelhetjük. A légi felvételes térképek is eszünkbe juthatnak.- Igen, a Google Earth akár, de hát a térkép ugyanolyan működési elvvel dolgozik, mint a szöveg, mert számunkra az irodalmi szöveg nemcsak az intellektuson keresztül hat, hanem az összes érzéket, a belső látómezőt működtetnie kell, a szaglást, az ízlést, a tapintást, a hallást, mindenféle érzelmi állapotokba kell kerülni, meg kell ijedni...- Mesterien csinálod egyébként, engem teljesen bevonnak ezek a szövegek, valóban minden érzékszervemet bekapcsolják, miközben mozgósítják az érzelmeimet is.- Örülök, mert itt az a cél, tehát én azon dolgozom, mesterkedem - ez a pontosabb szó, hogy az olvasót minél szélsőségesebb érzelmi állapotokba kergessem, egyikből a másikba hajtsam. Ennek a retorikai fogásnak persze az a célja, hogy az olvasót bizonyos fokig kiszolgáltatottá tegyem, és mivel ide-oda hajigálom, hidegből melegbe mártom, végül már azt se tudja, hol van, ezért sokkal inkább megnyílik arra, amit mondok. Ha dramaturgiailag sikerül érzelmileg megtekerni az olvasót, az kicsit mágia, tehát egy kicsit a kezedben van, vagy uralmad lett felette. Mert én mit szeretek? Én azt szeretem, ha a térképen keresztül meglátom a tájat: itt van a folyó, itt vannak a hegyek, itt folynak a patakok, itt folynak össze a folyók, itt lesznek a települések, na akkor hol lesznek a régi várak? Itt lesznek. Akkor hol lehet a római város? Az biztos ezen a ponton volt stb. Az absztrakció mögött meg a jelek mögött ki tudod tapintani, fel tudod támasztani, fel tudod építeni az érzéki világot. Pusztán az absztrakció által. Mert ha odamész, akkor nincs átlátásod, ott állsz a réten, és mit látsz? Nézek egy fát, azt sem tudom, hol vagyok, bárhol lehetek. Efgyanez az irodalom is, ahogy megfogja a dolgokat, egy sürített képet csinál, egy világmodellt, és akkor azt fóhnutatja neked, odaadja, készít neked egy világot, ahol a szerző szája íze szerinti az, ahogy az a világ kinéz, ahogy az emberek ott mozognak, ahol szerelmesek lesznek, meghalnak, születnek. Én imádok a térképek fölött üldögélni.- Azt nyilatkoztod, hogy a 2005-ben megjelent Misikönyv a Halál Budáimat az előképe vagy előtanulmánya. A Pannon mese is ilyen rákészülés egy újabb regényre?- Reményeim szerint igen. Az, amire készülök, az Angelo Soliman-történet. Ez a figura is úgy fogott meg engem, mint ahogy Michele ď Aste, tehát a szöveghagyomány és a történelem egy pontján egyszer csak beleesel egy olyan történetbe, amelyről azt érzed, hogy se lenyelni, se kiköpni nem tudod, tehát ezzel valamit kezdened kell, mert teljesen telibe talált. Persze ez egy rejtvény, mint amikor a Szfinx meg
