Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - Madách-díj 2010 - Mészáros András, Jitka Rožnová és Tóth László értékelései
Holmi 89 Szalay Zoltán: A kormányzó könyvtára (Kalligram Könyvkiadó) Szalay Zoltán már rögtön első írásaival és huszonegy évesen kiadott bemutatkozó kötetével (.Ártatlanság, 2006) is ritka magabiztossággal ugrotta át a magasra tett lécet, s azt azóta is minden kötetével egyre magasabbra emeli. A fiatal író - mert bár a harmadik kötetén, tehát az említett mellett a Nyelvjárás (2007) című regényén és A kormányzó könyvtára című legújabb elbeszéléskötetén is túl van már, még mindig csak huszonöt éves múlt - a magyar irodalom reményteljes indulásokban mostanában meglehetősen szegény szlovákiai ágának egyik legizgalmasabb bemutatkozását produkálta az elmúlt időszakban, mely összmagyar viszonylatban is nemzedéktársai legjobbjai közé emeli őt. Felsőfokon bírja az új, újabb s legújabb (modern, posztmodem) narrációs technikákat és szerkesztésmódokat, miközben ezer szállal kötődik a legszélesebb irodalmi - s más, társművészetek-beli - hagyományhoz (képzőművészet, zene, film), a világot időben és térben egyre inkább átfogó müveltséganyaga pedig olyan gondolati-filozófiai és transzcendentális tartalmak s tapasztalatok közelébe juttatja, melyek alkalmassá tehetik a 20. században végérvényesen egy- ségétvesztett, reménytelenül széttagolódott világunk 21. század eleji, széles összefüggések közt is reményteljes összefoglalásának megkísérlésére. Eddigi szépirodalmi munkáinak spektrumában alapvetően a bűn és bünhődés, továbbá az eredendő (faji), illetve a fölvett (társadalmi) problematikája tematizálódott, s nagy szerepet játszott bennünk a különböző beszédmódok adta elbeszélői-nyelvi lehetőségek körbejárása. Újabb szövegei a textus e meghatározó nyelvbe-foglaltságtól való megtisztítására törő, az eddigieknél is tudatosabb nekifeszülések (koncepcionális és kompozicionális értelemben egyaránt), melyek terében a különböző narrációs technikák is lelepleződnek. Ugyanekkor korábbi munkái társadalom- és jellemelemző gesztusai mellett nagy szerep jut legújabb Írásaiban a Titoknak, a Sejtelmesnek, a misztikumnak, mely mintegy átstrukturálja világunkat, s nem hagyja érintetlenül személyiségjegyeinket sem. Talán a fentiekből is kitűnnek Szalay Zoltán igényes, kiterjedt elő- és melléktanulmányokat tételező, nagy ívű írói plánumának A kormányzó könyvtárában is megnyilatkozó, időben és térben rendkívül tág világot átfogó (illetve teremtő), a valóságos és képzeletbeli szimbiózisát megvillantó dimenziói, melyek minden tekintetben érdemessé teszik jelen kötetét a Madách-nívódíjra. (Tóth László) Hizsnyan Géza: Színházi világaim (Madách-Posonium Könyvkiadó) A szlovákiai magyar színházi irodalom, szinikritika és dramaturgiai gondolkodás csúcsteljesítménye e kötet, miközben szlovák, illetve általában magyar viszonylatban is figyelemre méltó munka. Hizsnyan Géza úgy ír a színházról, a színházi világról, színházi világairól, hogy abban a világ teljessége is benne van. Mindig s mindenről az elsődleges élmény hitelével és erejével szól, ugyanekkor, az élmény megjelenítő erején túl anyag- és adat-, illetve ismeretgazdagságukban is példásak írásai; amiről s akikről beszélni kezd, arról/azokról mindent tud - de mért is adná alább a teljességnél? Ezért lehet hiteles, amikor másokon is a teljességet kéri számon. Elemzései a legmesszebbmenően körültekintők; szinte közvetlen munkatársa a szerzőnek, színháznak, rendezőnek, dramaturgnak, színésznek, díszlet- és jelmeztervezőnek. Ha játékszínről van szó, számára nincsenek távolságok, nyelvi akadályok, szemléletbeli és esztétikai behatároltságok. Hát még ha főállású színikritikus, főállású színházi ember lenne?! De nem az. Talán épp ezért tudta/tudja megőrizni a függetlenségét; bár a legmesszebbmenőkig bennfentes a színház világában, de ki-
