Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - Madách-díj 2010 - Mészáros András, Jitka Rožnová és Tóth László értékelései
88 Holmi Az alábbiakban közöljük a díjazott müvek értékelését: Benyovszky Krisztián: Fosztogatás. Móricz-elemzések (Kalligram Könyvkiadó) A nemzeti irodalom történetírásában kanonizált szerzőkhöz állandó értékítéletek tapadnak. Nincs ez másképpen Móricz Zsigmond esetében sem, akit a történetírás és a belőle táplálkozó tankönyvek a 20. század eleji magyar vidék társadalmi viszonyainak és a továbbélő dzsentri szemlélet továbbélésének bírálójaként könyveltek el. Nem könnyű tehát áttömi ezt a rögzült nézetet, és Móricz müveinek egy másfajta olvasatát adni. Erre a feladatra vállalkozott az irodalomtörténész és irodalomtudós Benyovszky Krisztián, és leszögezhetjük, hogy sikerrel járt. Móricz egyes műveihez a narratológia, a szemiotika és a társadalmi nemek szempontjából közeledve az adott szövegek olyan dimenzióit tárta fel, amelyeket a szociologizáló és a szerzői életrajzot preferáló értelmezések mindeddig elfedtek. Azzal pedig, hogy ezt a szemléletet Benyovszky megtoldotta mind a Móriczot más irodalmárokkal és elméletírókkal szembesítő módszerrel, mind pedig a szlovák fordítások nyomán kialakuló Móricz-képpel, eljutott az irodalmak közötti és a nyelvek közötti kom- paráció szemszögéhez is. Megállapítandó, hogy Benyovszky Krisztián könyve, a Fosztogatás. Móricz-elemzések a tudósi invenció és az irodalomtudományi felkészültség kitűnő példája, és ezért Madách Imre-díjra jogosultnak ítélem. {Mészáros András) Csehy Zoltán: Homokvihar (Kalligram Könyvkiadó) Az antik mitológia megigéző hatása, amely Csehy Zoltán költészeti, fordítói és irodalom- tudományi munkáiban egyaránt feltűnik, nem kerülte el a Homokvihar című verseskötetét sem. Fontos azonban rávilágítani, hogy az említett motívum minden munkájában más-más szemantikai síkba vetül, új dimenzióval gyarapodik, melynek köszönhetően egyedülálló interpretációs értékkel gyarapszik. A szóban forgó müvet, melynek szerves részét képezi a római és a görög téma, a zene foglalja keretbe - a legváltozatosabb formáiban és teremtő megjelenéseiben. A zenei vonulatba ismert és kevésbé ismert személyek és személyiségek, különböző időszakokat képviselő alakok, jellemek, társadalmi státusok szűrődnek be. A paradoxonoktól, gyakran abszurd találkozásoktól, időbeli és földrajzi eltolódásoktól hemzsegő tér minden egyes költői vallomással átalakul, formálódik, azonban mégsem tűnik áttekinthetetlennek, kaotikusnak, sokkal inkább dinamikus, elemi erővel ható, ösztönös, naturalisztikus, expresszív, pozitív értelemben felkavaró, buzdító és lázító. Az egész köteten végighúzódik a szerző azon igyekezete, hogy a nyelv segítségével ragadja meg a zene érzékiségét, és bizonyítékot szolgáltasson arra, hogy a világot kitöltik mozdulataink, gesztusaink, testi és szellemi rezdüléseink, melyeket mindenki különféle módon érzékel, érez át, dekódol és magyaráz. Az említett folyamatok metaforikus jelentést kölcsönöznek a kötet címének (és magának a kötetnek is): a homokszemek, amelyek villámgyorsan változtatják helyüket, egymásnak ütköznek, érintkeznek vagy elkerülik egymást a vad forgószélben, egyszeriben új, szimbolikus kontextusban, új összefüggésekben tűnnek fel. A felfedező, esztétikai és provokáló dimenzió eleve predesztinálja a Homokvihar című könyvet a Madách Imre-nívódíjra. (Jitka Rožňová; Pénzes Tímea fordítása)
