Irodalmi Szemle, 2011

2011/7 - SZEMLE - Dobás Kata: Árva testrészek (Tóth Krisztina: Pixel)

76 SZEMLE re hívnám fel a figyelmet. Arra a tőzsén elemzésre, értelmezésre gondolok, amely a csupaszra borotvált női nemi szerv lát­ványából költészettörténeti „belátásokat” fogalmaz meg. Idézem: „Ha tudnák a nők, mit vesztettek azzal, hogy engedel­meskedtek a divatdiktátorok és a félőrült feminista-szüffrazset-nőstény próféták utasításainak, és lecsupaszították ölüket! A költészet utolsó menedékét számolták ezzel föl. [...] S azzal egyenes arányban, ahogyan a női öl lecsupaszodik, egyetlen vágásra redukálódik, azaz tulajdonkép­pen eltűnik, tűnik el a költészetből a nő, szűnik meg a szerelmi líra mint olyan. Nem szól többet vers a nőről, mert az megszűnt titok lenni. S ezzel a titokkal együtt megszűnt, bezámlt a költészet je­lentős, talán legjelentősebb fejezete.” El­tűnt a „völgyes fészek, árnyas berek, bok­ros liliom, Vénusz-liget, illatos csokor, Vénusz galambja, arany gyapjú, selyem­pamacs, drága bozót, édes asszonyi sza­káll, illatos sörény, szőke bozót, élő dús növény”. Kultúrtörténet és irodalom, test és szöveg, szexus és írás egymásra kopí- rozásának ez a hihetetlenül elegáns és egyúttal szórakoztató jelenete (amely persze nem teljesen „igaz”, hiszen már a római korban is borotválták a nők nemi szervüket), mintegy tükörben, kicsinyítve mutatja be a naplóíró Tőzsér módszerét. (Kalligram, Pozsony, 2011) NÉMETH ZOLTÁN 1 1 Viart, Dominique - Vercier, Bruno: Sončasná francouzská literatúra. Garamond, Praha, 2008. 2 Uo„ 31. 3 Uo„ 36. 4 N. Kovács Tímea: Kultúra - szöveg - repre­zentáció: kulturális antropológia és irodalomtu­domány. Helikon, 1999. 4. szám, 482-483. Г Árva testrészek Tóth Krisztina Pixel című kötetéről Tóth Krisztina legújabb kötetében, a Pi­xelben, testrészek történetei köré ágya­zott embersorstöredékekről olvashatunk. A vezérszál tehát, amire Tóth könyve épül, nagyon érdekesnek ígérkezik, s ezt már a könyv alcíme is megelőlegezi: szö­vegtest. Vagyis az alcím alapján olyan részekkel találkozhatunk, amelyek vége­zetül valamiféle egésszé állnak össze - hogy ez mennyiben valósul meg, szá­momra kétséges maradt, de úgy gondo­lom, a hiányok némiképp szükségszern­ek is. A töredezettség ugyanis ez esetben is „többről beszél”, mint a kerek egész. A könyv szerkezete viszonylag köny- nyen átlátható, harminc fejezetből áll, mindegyik egy-egy testrészről kapta az alcímét (hüvely, ujjak, fej, fog). A felvá­zolt történetek emberek sorsa köré szer­veződnek, egy-egy pillanatot, helyzetet kiragadva az életükből. Ezek a pillanatok nem feltétlenül kiemelkedők vagy sors­fordítók, sokkal inkább tipizálhatók: egy másik nap ugyanez történik majd, az alap­helyzet nem változik. A lány ugyanúgy féltékeny lesz az anyja szeretőjére, az el­vált szülő gyermeke ugyanúgy felemás helyzetbe kerül, a férfi ugyanúgy leissza magát. Tóth Krisztina azonban képes ar­ra, hogy ezekből a mindennapi, tipikus helyzetekből kibontsa azokat a pontokat, amelyek jellemzőek a szereplőkre. Ezek a jellegzetességek tehát egyáltalán nem látványosak (angoltanárként megpróbál­ni megérteni egy másik nyelvet, a siket­némákét; fiatal nőként bejglit sütni a

Next

/
Oldalképek
Tartalom