Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - IDENTITÁS, HUNGAROLÓGIA - Filep Tamás Gusztáv: Zsidó magyarok a két világháború közötti csehszlovákiai magyar közéletben (tanulmány)
Zsidó magyarok a két világháború közötti csehszlovákiai magyar közéletben 65 Színpártoló Egyesület ötlete kassai zsidóktól származik, ennek alelnöke is zsidó volt; általában ők tartották fönt a színtársulatokat. A pozsonyi Toldy Kör és a komáromi Jókai Egyesület melletti harmadik nagy közművelődési kör, a kassai Kazinczy Társaság vezetőségében és könyvkiadója igazgatóságában zsidók is voltak - Jaross Andor és Szent-Ivány József mellett. A legfontosabb napilapok közül az említett Kassai Napló és a Kassai Újság zsidók áldozatkészségéből jelent meg, a központi magyar ellenzéki napilap, a Prágai Magyar Hírlap részvényjegyzőinek, sőt (állítólag) előfizetőinek túlnyomó része is zsidó volt. (Hogy az előfizetők arányát honnan következtették ki, nem tudom, az alapító részvényjegyzőké a dokumentumokból nyilván megállapítható volt.) A zsidó felekezeti iskolák magyar nyelvűségét általában fönntartották, legfeljebb hatósági nyomásra beiktattak egy-egy szlovák párhuzamos osztályt. A hitközségek magyar nyelve írásban is, szóban is fönnmaradt. E pontnál a röpirat többek között dunaszerdahelyi, komáromi, érsekújvári, galántai, lévai, ipolysági, losonci, kassai példákra hivatkozik. Az autonóm, közhatósági szervekben tevékenykedők szintén nem adták föl a magyar érdekeket, akár a magyar pártot, akár a helyi zsidó gazdasági pártot képviselték. Itt is egyebek mellett galántai, érsekújvári, párkányi, lévai, ipolysági, rozs- nyói, kassai, ungvári, munkácsi példákat hoz föl a röpirat, Párkányt, s főleg Rimaszombatot. A kultúrában, szépirodalomban nagy számban vettek részt a zsidók alkotóként, de ez talán nem is érdekes önmagában, hiszen általánosnak mondható jelenség. Az, hogy az utolsó községi választásoknál a magyar pártokat oly sokan támogatták - néhány helyen jóval többen, mint ahány magyar hivatalosan élt a településen valószínűleg részben (vagy nagyrészt) a zsidóknak tulajdonítható. Végezetül egy gyöngyszem: Stem Jenő, Pozsonyban szolgálatot teljesítő dunaszerdahelyi katona 1938-ban, amikor egy pillanatra úgy tűnt föl, hogy a város esetleg Magyarországhoz kerülhet, kaszárnyájára kitűzött egy piros-fehér-zöld lobogót. Állítólag halálra ítélték, s csak Esterházy János tudta megmenteni. Az első Csehszlovák Köztársaság korszakának magyar sajtójában százszámra találhatók témánkba vágó utalások. E szempontból is fájó tehát, hogy nem készült el a legfontosabb napi- és hetilapok repertóriuma. Ha ezen a munkán túllennénk már, egyebek mellett a korabeli magyar kisebbség e fontos komponenséről is sokkal többet tudnánk.
