Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - IDENTITÁS, HUNGAROLÓGIA - Filep Tamás Gusztáv: Zsidó magyarok a két világháború közötti csehszlovákiai magyar közéletben (tanulmány)
64 Filep Tamás Gusztáv Tárgyalja a röpirat a zsidóknak a magyar pártéletben betöltött szerepét. Nem köztudott talán, hogy többen - nem minden nevet e röpiratból veszek át - fontos pozíciókat töltöttek be a pártvezetésben. Grósz Sándor a Szlovenszkói Magyar Jogpárt négy főszervezőjének egyike volt annak megalakulása idején. A kassai hitközség elnöke, dr. Hercz Ignác a Magyar Nemzeti Párt országos ügyésze és egyik alelnöke, 1938 októberében a Magyar Nemzeti Tanács ötös elnöki tanácsának tagja lett. Egy másik alelnököt, a szintén kassai dr. Halmi Bélát a parlamentbe is be kívánta küldeni a párt. Az eperjesi magyar párt vezetője Rosenberg Mór volt; a munkácsi magyarok vezérének dr. Gergely Albertet tekintették, amíg élt, ugyanitt a város magyar polgármester-helyettese Fried Sándor lett. A központi magyar lap, a Prágai Magyar Hírlap vezérigazgatója és egyben az egész Magyar Nemzeti Párt legfontosabb gazdasági szakembere Tarján Ödön, akinek egy rendtörvényes ügy miatt távoznia kellett Magyarországra. Az MNP elnökségében és pártvezetőségi bizottságában öt-hat zsidó állandóan volt. Az említett röpirat szerint a zsidók sok városban számarányukat meghaladó mértékben voltak aktív résztvevői a magyar pártpolitikának. Bizonyítékként az 1925- ös, az 1929-es és az 1935-ös csehszlovák nemzetgyűlési, valamint az 1932-es községi választások ajánlóíveire és a jelöltek névsorára hivatkoznak. Két példa az arányok miatt: 1923-ban a kassai Egyesült Polgári Pártok 204 tagjából 162, az 1932-es községi választásoknál ugyanott a 144 ajánlóból 46, a 77 jelöltből 22 volt zsidó. A kassai Egyesült Magyar Pártok 1932-ben is, 1937-ben is jóval több szavazatot kaptak, mint a népszámlálási lélekszámból következett volna. A zsidó pártok viszont a zsidó népszámlálási lélekszámnak még a felét sem. Az 1937-es adat azt mutatja: nincs szó arról, hogy 1933 után ez a támogatottság visszaesett volna. Fölsorolnak még a röpiratban több olyan nagyobb települést, ahol a zsidók arányszámuknak megfelelően, vagy a keresztényeknél nagyobb arányban voltak tagjai a magyar pártoknak, vagy ahol pártszövetségben működtek, vagy ahol városi bizottságokban együttműködtek a magyar pártokkal, így Rozsnyón, Jolsván, Léván, Ógyallán, Érsekújvárban — az utóbbiban például zsidó képviselő-testületi tagoknak köszönhető, hogy a városháza nyelve magyar maradhatott. Hasonló történt Galántán. Komáromban a Jókai Egyesület egyik alelnöke, Fried Jenő érte el a magyar pártok és a Zsidó Párt magyar ügyekben való együttműködését. Tornaiján a hitközség elnöke és több tagja a helyi MNP alapítója volt. Ungváron a tanácsülés 1933. október 10-i jegyzőkönyve szerint a magyar párt egyik zsidó vezetőségi tagja javasolta, hogy a város hivatalos nyelveként a népszámlálási eredmény dacára hagyják meg a magyar nyelvet. Több helyütt, így Kassán és Léván zsidók voltak a magyar sportszervezetek vezetői vagy fönntartói s a tagok 50%-át ők tették ki (vagy még annál is többet). Munkácsot e vonatkozásban a röpirat nem említi, de valószínű, hogy ott is ez volt a helyzet. A magyar kulturális szerveződések közül nagy arányban voltak jelen az SZMKE-ben, a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesületben; az Országos Magyar
