Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - VISSZABONTÁS - Demény Péter: A forma erkölcse (Markó Béla: Visszabontás; recenzió)
DEMÉNY PÉTER A forma erkölcse Markó Béla Visszabontás című kötetéről Költők koszorúja, Szerelmes szonettkoszorú — a „szonettmánia” mellett, melyet maga a költő nevezett így egy dedikációban, a szonettkoszorúhoz való vonzódás is érződik Markó Béla életművében. Külön kötetben mindkettő 2002-ben jelent meg a Csíkszeredái Pallas-Akadémia kiadásában, ám az első keltezése 1987. május-szeptember, ezt a vonzódást tehát korainak is nevezhetjük. A tavaly napvilágot látott Tulajdonképpen minden (Bookart, Csíkszereda) és az idei Visszabontás (Jelenkor, Pécs) azonban nem szonett koszorú, hanem szonet {ciklus. A két építmény közötti különbség nyilvánvaló, mint ahogy keletkezésük különbsége is. A koszorú zártabb és véglegesebb, merevebb szabályai vannak: tizenöt szonett, azaz tizennégy plusz egy, ahol az utolsó sor a következő mű első sorává válik, s ezekből áll össze aztán a mesterszonett, mely a Költők koszorúja esetében az utolsó, míg a Szerelmes szonettkoszorúéban az első - valójában ez, a mesterszonett helye az egyetlen variációs lehetőség. A költőkről szóló koszorú tárgya a magyar irodalom nagyjainak lezárt életműve, a szerelmesé maga az érzelem, a szereplők „a” nő és „a” férfi, két meg nem nevezett entitás. Ezzel szemben a tavalyi, illetve az idei ciklusban minden általános a konkrétumon keresztül mutatkozik meg, az élet pedig a maga természetes folyamatában, amelyben az ember keresi a véglegeset, de sejti, hogy meg nem találhatja soha. Balázs, Anna, kert, tücsök, tenger - ezek a kulcsszavak. Nem „a” nő tehát, hanem „Anna”, s ez a név, amellett, hogy mint minden név, embert, alakot teremt, valahogy a beszélőt, következésképpen a verseket is személyesebbé teszi. így jelenhet meg a mindennapi élet - míg a Szerelmes szonettkoszorú nagyon „fent” indított („Csillag csillagra nem talál az éjben, / s férfi a nővel nem találkozik, / látják, hallják egymást, de bent a mélyben / egy sérthetetlen gyémánt lakozik”), addig az új kötet néhány verscíme: A Szent Márk téren Annával, Balázzsal, Szertartás Annával, Annával a verandám, Ketten a Fekete-tengerem, Annával, Balázzsal a Louvre-ban. Egy védett mindennapi élet ez, teszem hozzá rögtön. Egy olyan élet, amelyik a családba, a természetbe, a kultúrába és a nyaralásba menekül - egy olyan ember részéről, aki az utóbbi két évtizedet vezető politikusként töltötte, teljes mértékben érthető törekvés. Megőrizni magunkat - ez lehetne az utóbbi évek markói termésének jelmondata. Ebből a törekvésből származnak azok a „festménykommentárok” is, amelyeket Balázs Imre József „a kötet újdonságának” nevezett (Kétféle tér között. Élet és Irodalom, 2011. június 3.). Az ilyen jellegű „világigyekezetnek” az a veszélye, hogy túlságosan éterivé, ezoterikussá, mások által meg nem közelíthetővé válik; Markó kötetét azonban nem
