Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Polgár Anikó: Képleírás és szerelmes levél. Philosztratosz Eikonészének retorikai és pedagógiai aspektusai (tanulmány)
Képleírás és szerelmes levél 51 leírásait nehéz a római festészetből ismert, az általa leírt képekhez hasonló modellekkel párosítani.7 Például Andromédát nála nem Perszeusz, hanem Erósz szabadítja meg, s ez a Hészioné-mítosz ábrázolásait idézi, ahol nem a szörnyet megölő Héraklész, hanem a kísérője, Telamón nyeri majd el a hölgy kezét, ezért ő oldozza le a szikláról.8 A retorika mind a képleírások, mind a szerelmes levelek esetében alapozó szerepű. A képleírás műfajának a tanulmányozásához kulcsfontosságú a retorikai kézikönyvek ekphrasziszról alkotott elgondolásrendszerének a figyelembevétele. Általánosan elfogadott nézet, hogy az ekphraszisz a retorikai előgyakorlatok része, melynek során a kezdő szónok edzi magát.9 A műfaj egyik legfontosabb erénye az enargeia, ami a láthatóvá tevés képességét jelenti.10 A szónok egyrészt a szavak révén láthatóvá tudja tenni a hallgatóság által nem látott, csupán elképzelt dolgokat, másrészt a vizuális képzeteket képes megfelelően, a látványhoz illően verbalizálni. „...a művelődés, a kultúra egységes birodalmában (paideia) a szép látvány és a hozzá illő, megfelelő szó szorosan összekapcsolódik, egyetlen egész két részét alkotván, a szépségről szóló méltó beszéd, az élmény avatott szóhoz juttatása a műveltségnek, a szépség értő szeretetének a jele” - írja Simon Attila Lukianosz Egy teremről írott bemutató (epideiktikus) szónoki beszéde kapcsán." A képleírás műfajának retorikai alapozottságát az is jelzi, hogy elsősorban a császárkor rétorainál (Lukianosz, az idősebb és az ifjabb Philosztratosz) találunk képleírásokat, illetve az antik regényekben (Akhilleusz Tatiosz: Leukippé és Kleitophórr, Longosz: Daphnisz és Khloé), melyeknél a retorikai háttér szintén nem elhanyagolandó. A mitológiai alakok nagyon gyakran mint példák (exempla) szerepelnek a retorikában: egy-egy mitológiai név hívószóként funkcionál, mely az olvasó képzeletében egy egész történetet hív elő.12 A mitológiai katalógusok a szerelmes levelekben gyakran az érvelés igazságát hivatottak alátámasztani. A 16. levélben például a hosszú hajú homéroszi hősök felsorolása és az istenek dús hajra vagy szőrzetre utaló állandó jelzőinek előszámlálása szolgál enumerációként. A katalógus elsődleges, de nem egyetlen forrása a mitológia, hiszen lehet történeti jellegű is. Mind a szerelmes levelekben, mind a képleírásokban az egyes toposzok használata retorikai szabályoknak rendelődik alá. Az ismétlődő témájú levelek retorikai gyakorlatokként is felfoghatók, melyekben ugyanannak a dolognak két különböző aspektusa kerül az érvelés középpontjába. A szabad-e a rózsán aludni retorikai kérdésre, melyen az általunk elemzésre választott levél (20.) is alapszik, a levélgyüjteményben két, egymással ellentétes választ is kapunk. Az egyik változat szerint a rózsáknak olyan erős és csábító az illatuk, hogy lehetetlen mellettük elaludni, s faragatlanságra vall, ha valaki egyedül alszik rajtuk; a másik változatban, melynek Philosztratosz szokása szerint a férfi és a női variánsát is megírta (46., 54.), a szerelmi ajándékként kapott rózsákra igenis rá kell feküdni, hiszen az ajándék küldőjének a szerelmes érintését az ő bársonyos tapintásuk is érzékelteti, illetve
