Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - SZEMLE - Fónod Zoltán: Aki a mesékben él (Faltisz Alexandra tárlatáról)
SZEMLE 89 létként asztal, székek) azonban nem épp a legalkalmasabbak a filmes eszközök kiaknázására - még ha ezt oldják is Kovács Andrea ötletes és vicces kosztümjei. Bodó hiába veti be minden truválját, a mise en scéne-t ez a tér akkor is megköti. Egy „színházibb” térben alighanem sokkal hatásosabb lenne - már csak vizuálisan is - az előadás. Bodó fogalmazásmódjában is hozza a formáját. Képregényszerű világ jelenik meg, de nem pasztell színekben, de fekete humorban. Groteszk látásmód, nyomasztó életérzés, pszicho-brutalitás. A megjelenő figurák erősen stilizáltak, szinte karikatúraszerüek - leszámítva Fábiánt. A karikírozott gyogyóban Terhes Sándor, Gyabronka József emlékezetes, Hay Anna lankadt kedvű és mellű, szocreál szabású titkárnőszerepében, Jankovics Péter meg egymástól szinte teljesen elütő karakterek megformálásával (pl. öregember, hisztis kölyök) és azzal a monológimprovizációval, amikor Rhinehart terápiáján öt percig töltelék- és kötőszavakat mond. Egyéni teljesítmények kiemelése azonban egyáltalán nem igazságos. Az előadás legmaradandóbb élménye alighanem az összjáték, az a fokú egymásra hangoltság, figyelem, koncentráció, ami egyre ritkább. A humor, a stílus, az elmeháboro- dás és egyebek csak ezután jönnek. Kockázat A végleg bepörgött, Pandora kockájából kiszabadított káosz laza snittel ér véget: jön Oboko, visszaveszi ajándékát, a kockát, és megosztja velünk a velős tanulságot: „Haladj mégis az árral.” Deus ex machinát kapunk, a végzetes elszámolás elnapolva. A véletlen posztmodern neo- görög sorstragédiájában a sulyk után a kockát is végleg elvetik. Csak játék volt. Nincs kockázat. (,Szputnyik Hajózási Társaság, Budapest) ľ SZÁZ PÁL Aki a mesékben él Faltisz Alexandra munkásságáról Több mint negyedszázada végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola alkalmazott grafika szakán, és innentől kezdve - nagyzolás nélkül - elmondhatjuk: a szakma elismert alakja, tehetséges művésze. A világhálón kutatva döbbenünk rá: csupa siker, csupa elismerés kíséri a fiatal alkotóművész útját. Vallomása szerint: „Gyermekkorom óta mesékben élek, meséket rajzolok, néha írok is.” Ennyire egyszerű a képlet: tenni, csinálni, amihez értünk, aztán vágyjon, vagy más kapja az elismerést! Faltisz Alexandrára viszonylag hamar rátalált a szerencse. Már tizenöt él- vesen elnyerte egy nagykanizsai amatőr filmfesztiválon az „elsőfilmes” kategória födíját, s 1979-ben a Dixieme Muse / Decima Musa animációs filmfesztivál nagydíját is ő kapta. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s bár rövid ideig tartó filmes pályáján többször is díjazták, végül az illusztráció felé fordult. És viszonylag rövid idő leforgása alatt bizonyságát adta, hogy nemcsak kiváló rajzoló, hanem tehetséges alkotó és stiliszta, akinek kitűnő a stílusérzéke is. Egyéni ki
