Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - SZEMLE - Szalay Zoltán: Euphorbosz kegyelme (Tőzsér Árpád: A vers ablakán kihajolva)
76 SZEMLE képes” (219.). Olyan tehát, akár a költő, aki szívesen bújik más költők bőrébe: másokban keresi-kergeti saját énjét. Többek között a lélekvándorlás gondolatának Európában való megjelenéséért felelős, s maga is aktív lélekvándorló: „Püthagoraszban s másokban öltött újra testet” (219.). Tőzsér maga úgy magyarázza saját Euphorbosz-élményét s a válogatáskötet Euphorbosz-jellegét, hogy az efféle válogatások tulajdonképpen lélekvándorlások a szerző korábbi életeiben. Euphorbosz gömbvillámként bukkan fel újra és újra a szerző valamelyik énjében, hogy „életre rántsa” azt. Köny- nyedén eszünkbe juthat ezekről a gondolatokról Hizsnyai Zoltán nemrég megjelent Ének című kötete, amely a Tőzséréhez nagyon hasonló problematikával szembesít bennünket, nem kevésbé bravúros módon. Hizsnyai hasonló módon kelt életre klasszikus szerzőket mesterszonettjeiben, ahogy Tőzsér játszadozik például a 2004-es Tanulmányok költőportrékhoz című kötetében. S ha lélekvándorlás, akkor le kell írni Csehy Zoltán nevét, aki a Hecatelegium című 2006-os kötetében végzett el a Tőzsérével rokon munkát. Tőzsér Árpád akkor talált igazán magára, amikor engedte szerteszaladni énjeit a világ minden égtája felé, időben és térben, a költészet tág s egyre csak táguló dimenziójában. A szerző hetvenötö- dik születésnapjára a budapesti Palatínus kiadónál megjelent válogatáskötet anyagából kitűnik (a válogató maga volt a szerző!), a költő akkor igazán önmaga, amikor valaki más lehet. Az első két kötet, a Mogorva csillag és a Kettős űrben anyaga teljesen kimaradt a válogatásból, amelynek gerincét az utóbbi tizenöt év termése, tehát inkább már az időskori életmű alkotja. Tőzsér pályája szédí- tőn ível felfelé, legutóbbi köteteiben új és új kísérletekbe bocsátkozott. Jellemző, hogy A vers ablakán kihajolva súlypontja a 2006-os Léggyökerek című kötet, amelynek szinte egész anyaga belekerült a válogatásba, eltekintve attól a néhány verstől, amelyek a korábbi kötetekben is szerepeltek, s itt ezek részeként lettek besorolva (a Léggyökerek jelentőségét látszik fokozni az is, hogy ugyanúgy, mint annak a kötetnek, az itt tárgyalt válogatásnak is egy Rudolf Fi- la-festmény látható a címlapján). A legutóbbi, Csatavirág című és Lét-dalok alcímű kötet anyagát jobban megszűrte a szerző-válogató, egy az egyben kimaradt például annak a kötetnek a Függelék című része, amelyben humoros-játékos versek szerepeltek, s amely eléggé széttartóvá s bizonyos mértékben kiegyensúlyozatlanná tette az egyébként drámaian súlyos, számvetésjellegű kötetet (mindazonáltal persze a kötet mint olyan sokkal kevésbé mérvadó, mint az egyes versek, hiszen azok élik saját autonóm életüket, s alkalomadtán máshol, más közegben bukkanhatnak elő - hiába viseli például a 2001 -es Finnegan halála és a 2006-os Léggyökerek ugyanúgy az Új versek alcímet, a Sebastianus című vers mindkettőben szerepel, minimális eltérésekkel). Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a Tőzsér-vers számvetésjellege mindig afféle kozmikus számvetés, amiben benne mennydörög az univerzum minden nyüzsgése, s ami egyúttal tündérien szárnyal a maga törékeny-finom pillangószárnyán, s közben habozás
