Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - ARC - Duba Gyula: Nyelvjárás (?!) (tanulmány Szalay Zoltánról)
58 Duba Gyula mü mégis. Zökkenői éppen nyelvezetében, máskor gondolatisága gyengéiben, kiér- leletlensége bájában mutatkoznak meg. A valóságformáló nyelverő meg az életközelség hitelessége, melyek jelenlétét állandóan érezzük, képes feledtetni a zökkenőket. Szalay elemi képességei frissen és eredetien élnek a szövegben, „életszagú- an”, írói ösztöne megbízható, s ez nem kis dolog. Annál is inkább, mert történetei, az események rendje a valós és képzeletbeli, tehát a realitás és a fantázia szülte vir- tualitás határmezsgyéjén játszódik. Amikor irodalmiságról szólok, arra gondolok: a borgesi példa, a fantasztikus-mágikus látomásos késztetésére, csábító egzotikus szuggeszciójára. Az író tulajdonsága és érdeme, hogy a távoli sugallatok formajegyei hiteles csallóközi térben, hagyományos regionális miliőben történnek meg. A cselekményeket mozgató életerők mintegy bennünk vannak - tulajdonaink. Szalay regénye a dél-szlovákiai magyar falu és vidék szociologikus arculatát, mai valósága látomását formálja meg. A látomás, a Buday Miki tekintetével szemlélt vázlat korántsem hízelgő. Jószerével hátborzongató. A főhős művelt és intelligens, gyakorlatiasan gondolkodó és mindennapian etikus, lelkileg érzékeny ember. Nincs benne eszményi vonás - élő alak. Környezetét azonban szánalmasnak - borzalmasnak? - látja, esendőséggel és bűnnel fertőzöttnek, individualizmussal és önzéssel telítettnek. Szülei vele szembeni magatartása rettenetes, hangvételük, viszonyuk elképesztő és érthetetlen. Alig van barátja, egy-két hozzá hasonló fiatal, a többiek öntörvényűén kizárólagosak és abszurdak. Mintha valamiféle szükségszerű mindennapi brutalitást szolgálnának. S a történések mélyén, a dolgok hátterében gonosz hátsó szándék rejtőzik, értelmezhetetlen titok bolyong: az erőszak ismeretlen, kiszámíthatatlan természete. Talán ebből (is) következik, hogy bár az író nyelvezete leíró jellegű, megjelenítő szándéka azonban inkább sugalló és sejtető. Mintha nem annyira a történések kötnék le, hanem a mögöttük és bennük élő irányzatok érdekelnék, a kallódva vajúdó csallóközi faluvilág drámája. A létért való küzdelem erőszakos és bűnös voltára és az érvényesülési vágy, az akarat romboló természetére figyel. Mintha a normalitás hiánya természetes lenne. Ebben valósul meg a Nyelvjárás életes jellege és metafo- risztikus sugallata. Alom és ébrenlét határvonalán. Például mintha a várótermi megerőszakolás ténye nem is valóságos lenne, mint inkább a végletes és végzetes lehetőségek látomása. Az Ellopott múlt című fejezet döbbenetes kifejlete és lidércnyo- másos vége, bár semmi nem történik, ám állandóan a közelben kóvályog a végzet, óhatatlanul alvilági leszámolások titokzatos hátterét juttatja eszünkbe. De a „csodálatos” Réz Juli néni sem kitalált lidérc. Hanem az elkopó öregség, a kilátástalan vénség magányos pusztulásának felfoghatatlanul rikácsoló, félelmetesen értelmetlenjelenléte életünkben. Az öregasszony iszonyú halála, s hogy éppen Miki apja öli meg, kilátástalanságot sejtet. A történetben - és az életben - érezhető szorongást és titkokat, tehát a lét állandó veszélyeztetettségének kimondatlan és kimondhatatlan természetét. Diagnózisát sem ismerjük, orvosság nirics ellene, keveset tudunk róla, ennek ellenére? vagy éppen ezért? érdemes számon tartani. A szövegekben villanó