Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - ARC - Duba Gyula: Nyelvjárás (?!) (tanulmány Szalay Zoltánról)
Nyelvjárás (?!) 59 fények figyelmeztetnek minderre, álomszerű lidérclángok, fellobbannak, s mielőtt a dolgok mibenlétére fényt áraszthatnának, ismét kialusznak és elenyésznek. 2 A díjazott Ártatlanság novelláit tehát Szalay egy időben írhatta a Nyelvjárási. A szerző akkor alig húszéves; kezdettől figyelemre méltó munkák. Nyelvezetében és látásmódjában találjuk kifejező erejét. Stílusa egyszerű, pontos, lényegre törő. Nyelvbűvészkedő becsvágy nem fűti. Nem csábítja a szavakkal való zsonglőrködés, a fogalmakkal és gondolatokkal való eredetieskedő játszadozás. Igyekszik nevükön nevezni a dolgokat. Úgy ír, ahogy érez, sugallva is az értelemre tör. Ismét a laudáló Tóth Lászlót idézem.: „..különösen a kötet legkompaktabb írásaiban, az Oroszlánétvágyban egyfelől, másfelől a Tüske hőseiben, de az ártatlanság és a bűn szövevényes kölcsönviszonyait bogozgató példázatban, A megigazult vámosban is... hogy változatos témák és helyszínek, valóságtartalmak felsorakoztatásával, cselekmény és filozofikum, mese és életszerűség, reális és abszurd, tudati és tudatalatti köny- nyed egybejátszatásával fessen érvényes látomást a világról. Hangsúlyozom, a majd minden írás hátterében ott munkáló sötét, komor-titokzatos erők ellenére is a köny- nyedségen van itt a hangsúly, a novellaesemények és az elbeszélés természetes folyásán, a kedélyteli mesélésen...” Ennek a megállapításnak érdemes mögéje nézni, megvizsgálni és részletesen kifejteni. Szalay Zoltán elméleti írásokkal is jelentkezett, bírálatokkal és recenziókkal, esztétikai felkészültségét tanúsítva. Ezekben komoly tájékozottságról tesz tanúságot. Nemcsak olvasottságát, irodalomtörténeti jártasságát érzékelteti, hanem - s főleg - a korszerű világirodalmi kezdeményezések iránti fogékonyságát bizonyítja. Alkatát ösztönös valóságérzékelés és alkotói ismeretek egysége jellemzi. Erről is érdemes bővebben szólni. A stílusról és a nyelvezetről egy idő óta sokat beszélünk, mint az irodalom korszerű megújulásának lehetőségéről. Esztétikai ismeretek és iskolák, önállósuló nyelverőről és dekonstrukcióról, újabban minimalizmusról. Híres, izgalmas elméletek, tanulságosak is. Mintha a racionalizmusra építő korszakot követően az ösztönösség és a transzcendenciák, a spirituális jelenségek titkait kutatnák. Szalay ezen a téren is dicséretesen tájékozott, az elméletek útvesztőjében nem bolyong tétován, erős valóságérzékkel szemléli és alkalmazza gondolatiságukat. A tapasztalat és ráció életességével közelíti meg a recenzált müveket. Formajegyeik vizsgálatával tartalmukat, üzenetüket és a léttel való kapcsolatukat keresi. Ily módon az elméletek igazságai mögül, mintegy a világról való látomások mélyéről az életesség - érzés és akarat, sors, véletlen és végzet megnyilvánulásainak sora - néz vissza ránk. Elméleti tájékozódás híján az író formavilága nem fejlődik, alkotómunkája a hagyományosság ingoványán jár. Ám az elméletek szolgálatának is van/lehet napi világa. Sekélyes kísérletek születnek belőle, nyílik a silány tartalmú játszadozás. Divatos köntösbe öltöztetett könnyű vagy deformált tények kavalkád- ja. Súlyos dolgokról, történeti drámákról folyó, szórakoztatóan könnyed csevegés.
