Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - ARC - Szalay Zoltán: Talamoni émelyek, avagy Fésületlen gondolatok a talamoni próza mélyéről (esszé)
SZALAY ZOLTÁN Talamoni émelyek, avagy Fésületlen gondolatok a talamoni próza mélyéről* Keresek egy szókapcsolatot az egyik Talamon-prózában. Németh Zoltán idézi monográfiájában a három szót: „hüvelyváladék síkozta időalagút”, A képzelet szertartásai című kötet A pikádorok ivadéka című szövegéből. Ez a szókapcsolat kiválóan jellemzi Tálamon Alfonz álomprózáját, de túl is mutat rajta: erotika és képzelet kapcsolatának kimeríthetetlen dimenzióit tárja fel. Tálamon prózája kiolvashatatlan. Ahogy most fellapozom A pikádorok ivadékát, amely egy különösen sodró lendületű, a végsőkig telített, őrületesen pulzáló, állandóan mozgásban lévő szövegörvény, hogy megkeressem a szókapcsolatot (Tálamon monográfusa nem jelzi a Talamon- idézetek pontos helyét, mindössze kurzívval emeli ki az idézeteket), elveszek a szavak árjában. Átlapozom néhányszor, bele-belekapok a szövegbe, de végül tudatosítom, hogy csak az egész elbeszélés — már ha lehet ezt a régimódi fogalmat használni egy Talamon-prózára - módszeres átrágása révén találhatom meg az idézet pontos helyét. Hagynom kell, hogy a szöveg a magáévá tegyen, hogy belemásszon a tudatomba, hogy belém fészkelje magát, akár valami mohó parazita. Hatalmas próza A pikádorok ivadéka, s benne van minden, aminek egy igazi Talamon-szövegben lennie kell, mintegy foglalata a teljesen ki nem bontakoztatott életműnek. Valószínűleg olvasófüggő, hogy a korai kötetek borús-depresszív, sötét tónusú, a szorongásokat egészen az őrületig fokozó, az álmok mélyebb és mélyebb szféráiba alá- szálló szövegeit vagy a befejezetlen, Sámuel Borkopf mint talamoni alteregó által jegyzett humoros-könnyed, bár nyelvileg ugyancsak veretes, kimunkált novellafüzért (Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából) részesítjük-e előnyben. Minden Talamon-szövegre jellemző azonban, hogy ki akarja facsarni az olvasót, be akarja szippantani, lehúzni és kiszipolyozni. A pikádorok ivadéka vagy a Gályák Imbrium tengerén olvasójának le kell ereszkednie az alvilágba, s a számára kirendelt Vergilius mindent megtesz, hogy alaposan elbolygassa. Minderre Tálamon nagyon is tudatosan játszik rá: az ördög cimboráját alakítja. A pikádorok ivadéka kis kezdőbetűs indítása úgy ránt be minket egy eszeveszett körmondat hömpölygésébe, hogy fel-ocsúdni sincs időnk, s már elvesztünk: „...úgy tűnik, mintha csak most találta volna meg az ördög a lelkünket.” Az ördög - maga a szerző? Elvégre ő vet bele bennünket abba a szédítő időalagútba, amelyben sodródva lélegzethez is alig jutva szá* A negyvenöt évvel ezelőtt, 1966. május 14-én született, tragikusan fiatalon, harmincévesen elhunyt prózaíróra, Tálamon Alfonzra emlékezünk. - A szerk.
