Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - Kovács Lajos: „Volt egyszer... volt egyszer... Tán már nem is igaz” (Tóth Elemér: A bátor nyúl; Dénes György: Verses állatkert; Gyüre Lajos: Gesztenye Guszti különös kalandjai)
Volt egyszer... 49 S van egy bátor leleménye is ennek a hátrahagyott versciklusnak. Nemcsak az ólak, ketrecek, akváriumok, kifutók lényeit kínálja. Élnek itt pondrók, giliszták, molyok, könyvtetük is. Szegény Micimackó sem kerülheti el a sorsát. Ez a mi sárgolyóbisunk nagy állatkertje szavannástul, erdőstül, óceánostul, levegőstül, földalattistul. Tankönyv? Vázlatfüzet? Óvodásoknak? Balázsy Géza rajzaitól, bajusz alatti mosolygásaitól jobban szerethető az eklektikája. Ha a felolvasó szülő válogat benne: kicsinyek világát-világosságát nyitogató kézikönyv lehet belőle. Aki nem hiszi, járjon utána! * * * Vannak tiszteletet parancsoló életművek, ilyen a Gyüre Lajosé is. A tisztelet szól egy polihisztori szemléletnek, magatartásnak ugyanúgy, mint az alkotói teljesítménynek. Egyrészről tehát hiteles, megalapozott tudás, másrészt eredeti és műfaji határokon átívelő összegzési szándék van mögötte (és ez nem azonos az omnihisz- tori mindenhez értés és mindent csinálás elsöprő, bár teljesíthetetlen lendületével). Pillantsunk bele Gesztenye Guszti különös kalandjai című, verseket és meséket tartalmazó gyermekkönyvébe! Már lapozás közben is megállapítható: Gyüre Lajos kötete három kis könyv összeigazítása, egymásba fűzése. Megszólal a költő mellett a klasszikus hagyományokon felnőtt mese gyűjtő és -író, s az emberi élet kortalanságát átlépő - meghökkentően korszerű - kísérletező. Gyerekkönyv egyszerre ritkán akar megfelelni eny- nyi kihívásnak. De haladjunk csak szép sorjában! A lírikus és a gyűjtő-író opusai egy jól ismert - mondhatni konzervatív - szerkesztői-dramaturgiai elv mentén füzik-ölelik át egymást. Az évszakok egymásba hajlása, múltidézése és jelen idejű aktualitásai bravúrosan egynyelvű, egyfolya- mú szerkezetet alkotnak. Ehhez nélkülözhetetlen a már említett hiteles és megalapozott tudás mindarról, amit nép- és müköltészet feldolgozása és művelése közben újraalkotásnak nevezhetünk. Gyüre Lajos képes arra, hogy nyelvi eszközeivel szintézist teremtsen a líra és az epika mezsgyéin haladva, mert ugyanaz a képi-fogalmi világ itatja át választott témáit is, üzenetközvetítő nyelvezetét is. Epikája líraian érzéki, lírája epikusán mozgalmas. Ez a klasszikusnak (konzervatívnak) nevezett törekvés máig képes egy ősi kultúra erőteljes hangsúlyainak, értékeinek továbbélteté- sére. Tartalékai vannak a két műnemben egyaránt. A fiatal magyar költő és írónemzedék ugyan kicserélte már ezek szókészleteit, természet közeli képiségének burjánzó gazdagságát, de eredeti gyökereiről hajtanak groteszkségei, expresszív villanásai, póztalanságukban is csodatévő mindennapi hőseinek alapvonásai. Ez a mesekönyv - a maga egyszerű alcímével: Versek és mesék - az alapvető klasszikus célszerűség jegyében született. Játsszunk együtt a szóval, a gondolattal, az emlékkel, altasson el a mesém, mégis emlékezz rá, hogy holnap valahol má
